A kutatók újraelemezték az 1978-ban a torinói lepelről gyűjtött szerves mintákat, és legalább 14, a világ különböző régióiból származó emberhez tartozó genetikai anyagot vontak ki.
Egyikük szinte biztosan az a tudós volt, aki az 1970-es években végezte a gyűjtést, európai és zsidó felmenőkkel. Egy ritka nyomot is találtak, amely a közel-keleti arabul beszélő drúz csoporthoz kapcsolódik. Az emberi DNS közel 40%-a azonban indiai eredetű volt – valószínűleg az Indus-völgyből importált lennek köszönhetően, amelyből a szövet készült.
A növények között banán, paprika, kukorica, sárgarépa, burgonya, paradicsom, uborka, dinnye, pisztácia, földimogyoró, mandula és dió is volt. Háziállatok – kutyák, macskák, csirkék, sertések, tehenek, lovak és nyulak – is voltak.
A keverék tengeri fajokat is tartalmaz – atlanti tőkehalat, márnát és a Földközi-tengerből származó vörös korallt.
Sok növény Latin-Amerikából származik, ami az anyag 1492 utáni szennyeződésére utal, míg az európai sárgarépák a 15-16. századra utalnak. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a lepel évszázados emberi és környezeti kapcsolatok archívumát képviseli, de a DNS-vizsgálat nem ad választ az anyag korára vagy hitelességére.
A munka bemutatja, hogyan képes a modern törvényszéki tudomány új információkat kinyerni az ősi tárgyakból, még akkor is, ha ez nem oldja meg a fő történelmi rejtélyt.
