A kerekasztal lovagjai valószínűleg nem történelmi személyek voltak, hanem legendák és középkori történetek szereplői. A történetek központi alakja Arthur király, akiről nincs biztos bizonyíték arra, hogy valóban élt volna. Egyes történészek szerint Arthur alakját egy valódi brit hadvezér ihlette, aki a 5–6. században harcolhatott a szászok ellen. A „kerek asztal” szimbóluma az egyenlőséget jelentette, mert az asztalnál senki sem ült előkelőbb helyen. A lovagokról szóló történeteket főként középkori írók, például Chrétien de Troyes tették népszerűvé. A legendákban szereplő alakok, mint Lancelot vagy Merlin, inkább irodalmi és mitikus figurák. Ennek ellenére a kerekasztal lovagjai nagy hatással voltak az európai kultúrára és a lovagi eszmény kialakulására.
A kerekasztal lovagjairól először a 12. században írtak középkori krónikákban és lovagregényekben. Az Arthur-mondakör egyik legkorábbi ismert lejegyzője Geoffrey of Monmouth volt, aki 1136 körül írta meg Arthur király történetét. Maga a „kerek asztal” később, főként Wace műveiben jelent meg. A lovagok Arthur király legendás harcosai és tanácsadói voltak, akik Camelot várában gyűltek össze. A legismertebb lovagok közé tartozott Lancelot, Gawain és Percival. A történetek szerint bátorságot, hűséget és becsületet képviseltek, valamint sokszor a Szent Grált keresték. Bár történelmi bizonyíték kevés van rájuk, a legendák évszázadokon át nagyon népszerűek maradtak Európában.
Nem találtak olyan biztos régészeti vagy történelmi bizonyítékot, amely igazolná Arthur király és a kerekasztal lovagjainak valódi létezését. Vannak azonban régi brit krónikák és régészeti leletek, amelyek arra utalnak, hogy a legenda alapját egy valódi hadvezér vagy több történelmi személy adhatta. Egyes kutatók például a római kor utáni Britanniában élő harcos vezetőkhöz kötik Arthur alakját. Létezik egy híres helyszín is, a Tintagel Castle, amelyet a hagyomány Arthur szülőhelyének tart, és ahol találtak 5–6. századi maradványokat. Ezek a leletek azonban csak azt bizonyítják, hogy fontos erőd állt ott, nem azt, hogy Arthur valóban élt. A középkori írók gyakran keverték a valós történelmet a mítoszokkal és a fantáziával. Emiatt a legtöbb történész ma úgy véli, hogy a kerekasztal lovagjai inkább legendás, mint történelmi alakok voltak.
