Egy új kutatás szerint Európában még mindig ki vagyunk téve olyan mérgező vegyi anyagoknak, amelyeket már mintegy húsz éve betiltottak. A problémát a PBDE-k, vagyis a polibrómozott difenil-éterek jelentik. Ezeket az anyagokat korábban rendkívül széles körben alkalmazták égésgátlóként: építőanyagokba, elektronikai eszközökbe, autókba, repülőgépekbe, bútorokba, textíliákba és különböző párnázóanyagokba keverték azért, hogy csökkentsék azok gyúlékonyságát. Bár ebből a szempontból hatékonyak voltak, később kiderült, hogy rendkívül lassan bomlanak le, felhalmozódhatnak a környezetben, bekerülhetnek az élelmiszerláncba, és az emberi szervezetben is megjelenhetnek – írja a ScienceAlert.
A problémára már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek. Egy svéd vizsgálat PBDE-ket mutatott ki az anyatejben, ráadásul koncentrációjuk 1972 és 1997 között jelentősen növekedett. Egy 2002-es amerikai kutatás még magasabb szennyezettségi szintekről számolt be. A felhalmozódás és az egészségügyi kockázatok miatt az Egyesült Államokban és Európában a 2000-es évek elején fokozatosan kivonták, illetve betiltották ezeknek az anyagoknak számos változatát; az Európai Unióban 2004-től kezdődtek jelentősebb korlátozások.
A most megjelent átfogó kutatás azonban azt mutatja, hogy a betiltás korántsem jelentette a PBDE-k eltűnését. A kutatók 181, korábban publikált és szakmailag lektorált európai vizsgálat eredményeit elemezték. PBDE-szennyezést egészen különböző környezetekben találtak: spanyolországi irodáktól kezdve a talajon és folyami üledékeken keresztül egészen a szlovákiai magashegységek haváig. Ez azt jelzi, hogy a vegyületek nagy távolságokra is eljuthatnak, és évtizedekig fennmaradhatnak a környezetben.
Különösen érdekes, hogy a beltéri környezetben általában nagyobb koncentrációkat mértek, mint a szabadban. Ennek egyik oka, hogy számos régi bútor, elektronikai készülék, szőnyeg vagy más használati tárgy még mindig tartalmazhat ilyen égésgátló vegyületeket. Ezek lassan kijuthatnak az anyagból, majd a lakás porába kerülhetnek. A legmagasabb környezeti terhelést ugyanakkor jellemzően a sűrűn lakott, erősen iparosodott területeken, gyárak és hulladéklerakók környezetében mérték.
A különböző PBDE-vegyületek nem egyformán jelennek meg a környezetben. A BDE-209 főként üledékekben és szennyvíziszapban bizonyult meghatározónak, míg a BDE-47 és a BDE-99 gyakrabban fordult elő a levegőben és a talajban. Van ugyanakkor kedvező fejlemény is: több vizsgálat arra utal, hogy a PBDE-k koncentrációja a levegőben és a talajban fokozatosan csökken, ami azt mutatja, hogy a korábbi tilalmaknak valóban van hatásuk. A folyamat azonban rendkívül lassú.
A PBDE-k egészségügyi hatásainak pontos meghatározása ennél bonyolultabb. Állatkísérletek és embereken végzett megfigyeléses kutatások összefüggést találtak a PBDE-terhelés és többek között a máj-, pajzsmirigy- és emlődaganatok, valamint bizonyos reproduktív problémák között. Ezekből a vizsgálatokból azonban nem lehet minden esetben bizonyítani, hogy közvetlenül a PBDE okozta a betegséget. Vagyis a vegyületeket nem helyes úgy kezelni, mintha bizonyítottan minden ilyen betegséget előidéznének, de az összegyűlt eredmények elegendő aggodalomra adtak okot ahhoz, hogy korlátozzák használatukat.
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy éppen az újrahasznosítás és a használt tárgyak ismételt felhasználása tarthatja tovább körforgásban ezeket a régi vegyszereket. Egy húsz-harminc éves bútor vagy elektronikai berendezés például tartalmazhat olyan égésgátlót, amelyet ma már nem lenne szabad új termékben alkalmazni. Ha azonban az anyagát újrahasznosítják anélkül, hogy ellenőriznék a vegyi összetételét, a szennyeződés ismét bekerülhet egy új termékbe. Ugyanez történhet a hulladéklerakókon, régi textilgyárak területén, roncstelepeken vagy akár a szennyvízkezelés során keletkező iszappal is.
A folyamat ráadásul láncszerű: a régi termékből a PBDE a porba, onnan a szennyvízbe, majd a szennyvíziszapba és a talajba kerülhet, végül pedig az üledékeken keresztül a vízi élővilágba és az élelmiszerláncba is bejuthat. A jelenség nem kizárólag Európát érinti. Egy 2024-es amerikai vizsgálat például PBDE-ket mutatott ki halakban annak ellenére, hogy az érintett vegyületeket körülbelül két évtizeddel korábban kivonták a használatból.
A kutatás legfontosabb tanulsága ezért az, hogy egy veszélyes vegyszer betiltása nem feltétlenül jelenti a probléma gyors megszűnését. Khaled Abass, a tanulmány vezető szerzője szerint a PBDE-ket már nem egyszerűen a múlt szennyezőanyagainak kell tekinteni: bár évtizedekkel ezelőtti ipari döntések következményei, ma is aktívan jelen vannak a környezetben. A régi bútorok, elektronikai eszközök, hulladékok és szennyezett területek még hosszú időn keresztül újra és újra kibocsáthatják őket, így egy húsz éve betiltott vegyi anyaggal akár ma is kapcsolatba kerülhetünk a saját otthonunkban vagy az élelmiszerláncon keresztül. A 181 tanulmányt összegző új elemzés az Environmental Research tudományos folyóiratban jelent meg.
