A négy évszak – tavasz, nyár, ősz és tél – klasszikus sorrendje egyre inkább felborul. Az éghajlatváltozás és a csapadékmennyiség instabilitása miatt a tudósok új vagy átmeneti évszakok megjelenését figyelik meg . Az egyik legszembetűnőbb példa a délkelet-ázsiai „füstszezon”, amikor a tőzegégetésből származó füst évente egész régiókat borít be. Ez az időszak stabil éghajlati jellemzőket szerzett, hasonlóan a hagyományos évszakokhoz.
Ugyanakkor a világ más részein a hagyományos évszakok kezdenek eltűnni. A telek rövidebbek és melegebbek lesznek, egyes területeken pedig szinte teljesen instabilittá válnak. Az évszak nélküli ciklusok egyre gyakoribbak: a természeti jelenségek, mint például a virágzás, a betakarítás és az esős évszakok kiszámíthatatlan időpontokban és változó időtartammal következnek be. Ez komoly kihívásokat jelent a mezőgazdaság, a vízellátás és a hosszú távú tervezés számára.
A kutatók már egy új osztályozást javasolnak: négyféle „új” évszakot különböztetnek meg: feltörekvő, eltűnő, szabálytalan és megváltozott időtartamú évszakokat. Ezek az eltolódások a naptárak, az oktatási programok, a gazdasági stratégiák és az életmód felülvizsgálatát igénylik. A világ egyre inkább új természeti szabályok szerint él – és nekünk alkalmazkodnunk kell ezekhez.
