Vajon az ókori görögök intelligensebbek voltak nálunk? Egy amerikai genetikus több mint egy évtizede előállt ezzel a meglehetősen provokatív elmélettel, amely azóta is komoly vitákat vált ki a tudományos világban. Gerald Crabtree, a Stanford Egyetem kutatója 2013-ban két tanulmányban vetette fel, hogy az emberiség intellektuális képességei akár 2000–6000 évvel ezelőtt érhették el csúcspontjukat, és azóta genetikai szempontból lassú hanyatlás következhetett be. Crabtree maga is hangsúlyozta, hogy hipotézisről van szó, amelyet további kutatásokkal kellene igazolni vagy cáfolni – írja a GreekReporter.
Elméletének középpontjában a természetes szelekció áll. Crabtree szerint őseink számára az intelligencia sokkal közvetlenebbül kapcsolódott a túléléshez, mint napjainkban. Egy vadászó-gyűjtögető embernek megfelelően kellett felmérnie a környezetét, emlékeznie kellett a fontos helyekre és veszélyekre, élelmet és menedéket kellett találnia, valamint gyorsan alkalmazkodnia kellett a változó körülményekhez. Egy súlyos döntési hiba akár az illető és utódai halálát is jelenthette. A modern társadalmakban viszont a technológia, az egészségügy és a társadalmi rendszerek jelentősen csökkentették az ilyen hibák túlélésre gyakorolt hatását. Crabtree szerint emiatt az intelligenciát fenntartó evolúciós szelekciós nyomás is gyengülhetett.
A genetikus egészen merész példával szemléltette elképzelését. Úgy vélte, hogy ha egy Kr. e. 1000 körül élt átlagos athéni hirtelen megjelenne a mai társadalomban, jó eséllyel a környezetünk legértelmesebb és intellektuálisan legaktívabb emberei közé tartozna. Szerinte kiváló memóriával, széles érdeklődési körrel és jó problémamegoldó képességgel rendelkezhetne. Fontos azonban, hogy Crabtree ezt nem kizárólag a görögökre értette: hasonló feltételezést fogalmazott meg az Afrika, Ázsia, India és Amerika területén több ezer évvel ezelőtt élő emberekkel kapcsolatban is.
Crabtree genetikai érve szerint az emberi intelligenciában rendkívül sok gén játszhat szerepet. Becslése alapján nagyjából 2000–5000 gén lehet valamilyen módon kapcsolatban az értelmi képességekkel. Mivel minden generációban új genetikai mutációk jelennek meg, szerinte az elmúlt mintegy 3000 év, vagyis körülbelül 120 generáció alatt olyan változások halmozódhattak fel, amelyek egy része kedvezőtlenül befolyásolhatja ezeket a képességeket. Ebből jutott arra a feltételezésre, hogy az ember intellektuális szempontból genetikai értelemben sérülékenyebb lehet, mint korábban gondoltuk.
Az elmélettel azonban sok kutató nem ért egyet, és több alapvető problémára is felhívják a figyelmet. Az intelligencia rendkívül összetett tulajdonság, amelyet nem pusztán a genetika határoz meg, hanem többek között a környezet, az oktatás, a táplálkozás és a kultúra is. Ráadásul nincs olyan objektív módszer, amellyel egy mai ember intelligenciáját össze lehetne hasonlítani egy több ezer évvel ezelőtt élt emberével. Az ókori görögök IQ-ját természetesen senki sem mérte, így Crabtree hipotézisét közvetlen bizonyítékokkal nem lehet alátámasztani.
Az ókori Görögországról alkotott képünket ráadásul könnyen torzíthatja, hogy elsősorban olyan rendkívüli személyiségekre emlékezünk, mint Szókratész, Platón vagy Arisztotelész. Abból, hogy egy korszak kiemelkedő filozófusokat, matematikusokat és tudósokat adott a világnak, még nem következik, hogy az átlagember intelligensebb volt a mainál. Az ókori görög társadalom ugyanakkor különösen nagy hangsúlyt helyezett a filozófiára, a retorikára és a matematikára, ami kedvező környezetet teremthetett a kivételes gondolkodók kibontakozásához.
Így tehát nem tekinthető bizonyított tudományos ténynek, hogy az ókori görögök okosabbak voltak nálunk. Crabtree elképzelése inkább egy vitatott evolúciós-genetikai hipotézis. Ugyanakkor érdekes kérdést vet fel: miközben az emberiség ma összehasonlíthatatlanul több tudással és technológiai segítséggel rendelkezik, egy ősi embernek a mindennapi túléléshez talán sokkal intenzívebben kellett használnia memóriáját, tájékozódási képességét és gyakorlati problémamegoldását.
