Zivatar idején a mennydörgés olyan erős lehet, mintha a ház falai remegnének. Ennek a jelenségnek az oka a légkör fizikájában rejlik.
Ahogy Jonathan Belles, a Weather.com vezető digitális meteorológusa elmagyarázta a Popscinak, a mennydörgés egy hanghullám, amely villámcsapás után keletkezik. A villámlás körülbelül 30 000 °C-ra melegíti fel a levegőt – ez körülbelül ötször melegebb, mint a Nap felszíne. Ez a felmelegedés a levegő azonnali kitágulását, majd lehűlését és ugyanilyen gyors összehúzódását okozza. Ezt a lökéshullámot érzékeljük mennydörgésként.
A mennydörgés hangossága számos tényezőtől függ. Hegyvidéki terepen vagy völgyekben a hang sokszor visszaverődik a lejtőkről, hosszú „gördülő” mennydörgést hozva létre. Felerősítheti a hőmérséklet-inverzió is – ez egy olyan jelenség, amelyben egy meleg levegőréteg egy hideg réteg felett helyezkedik el. Ebben az esetben a hanghullámok úgy tűnik, mintha csapdába esnének a talaj és a légkör meleg rétege között, ami miatt a mennydörgés sokkal hangosabb.
A mennydörgést általában 15–25 kilométer távolságból hallani, bár kedvező körülmények között jobban megkülönböztethető. Ugyanakkor a villámlás sokkal messzebb látható, mint a mennydörgés: éjszaka több mint 160 kilométer távolságból is látható.
A szakértő szerint, ha mennydörgést hallunk, az azt jelenti, hogy a zivatar elég közel van ahhoz, hogy veszélyt jelentsen. A villám jelentős távolságból is lecsaphat az esőfelhőktől, ezért jobb, ha az első dörgésre bent rejtőzködünk.
Magának a mennydörgésnek nincsenek különböző típusai, de a hangja a villámlás típusától függ. A különösen erős villámlás, amely a zivatarfelhők felső részén keletkezik, többszörösen nagyobb energiát hordoz, ezért különösen hangos csapások kísérik. Ha a villám nagyon közel csap le, éles, fülsiketítő robajlás hallatszik, távolabbi kisülések esetén pedig a mennydörgés hosszú, halk morajlássá alakul.
