A Reuters szeptember 2-i átfogó elemzése szerint az Egyesült Államok és Kína egyre intenzívebben készül arra a lehetőségre, hogy egy jövőbeli nagyhatalmi konfliktus már nemcsak a szárazföldön, a tengeren és a levegőben, hanem a világűrben is zajlik majd. Mindkét ország olyan manőverező műholdakat, titkos űrrepülőgépeket és más technológiákat fejleszt, amelyek nemcsak megfigyelésre használhatók, hanem egy ellenséges műhold megközelítésére, zavarására, elfogására vagy akár működésképtelenné tételére is alkalmasak lehetnek. A modern hadseregek ugyanis rendkívüli mértékben függnek a műholdaktól: ezek biztosítják többek között a kommunikációt, a navigációt, a hírszerzést és a rakétavédelmi rendszerek működéséhez szükséges információk egy részét. Egy ország műholdas infrastruktúrájának megbénítása ezért már a földi haderejének működését is súlyosan veszélyeztetheti.
Az amerikai szakértők figyelmét különösen egy júniusi kínai művelet keltette fel. Egy titkos, személyzet nélküli kínai űrrepülőgép több száz kilométerrel a Föld felett egy kisméretű műholdat bocsátott ki. A LeoLabs amerikai űrmegfigyelő vállalat adatai szerint az objektum ezután egy másik kínai műhold körül hajtott végre manővereket, majd ismét az űrrepülőgép felé indult. A művelet valódi célját nem hozták nyilvánosságra, Kína pedig kísérleti eszközként írja le űrrepülőgépét. Az Egyesült Államoknak ugyanakkor saját, hasonlóan titkos, pilóta nélküli űrrepülőgépe is van, amelyen az amerikai Space Force különböző kísérleteket végez.
A Reuters által megvizsgált kínai szabadalmi dokumentumok, beszerzési értesítések és tudományos tanulmányok alapján Kínában ennél is tovább mennek. Katonai kapcsolatokkal rendelkező kutatóintézetek olyan autonóm „vadászműholdak” technológiáján dolgoznak, amelyek képesek lehetnek más űreszközök üldözésére. Egyes koncepciók szerint több műhold összehangoltan működhetne, és akár háló segítségével is elfoghatna egy másik űreszközt. Kína korábban már demonstrálta azt is, hogy egy működésképtelen műholdat képes megragadni és másik pályára mozgatni. Amerikai tisztviselők szerint kínai műholdak olyan összehangolt közeli manővereket is végrehajtottak, amelyeket az Egyesült Államokban már „űrbéli légiharchoz”, vagyis dogfighthoz hasonlítanak.
A következő nagy technológiai áttörést az űrbéli üzemanyag-utántöltés jelentheti. A műholdak élettartamát és manőverezési lehetőségeit jelenleg nagyrészt az határozza meg, mennyi üzemanyagot vittek magukkal az indításkor. Ha azonban egy műholdat pályán lehetne újratölteni, az sokkal hosszabb ideig és jóval agresszívebben manőverezhetne. Egy amerikai Space Force-tisztviselő szerint Kína tavaly valószínűleg már megpróbált ilyen műveletet végrehajtani. Egy katonai helyzetben ez döntő előnyt jelenthetne: egy üldözött műholdból ismét üldöző válhatna.
Az Egyesült Államok közben szintén fejleszti saját képességeit. Washington földi telepítésű lézerekkel, elektronikus zavaróberendezésekkel, kibertámadási és műholdvédelmi technológiákkal, valamint potenciális orbitális elfogórendszerekkel számol. Az amerikai Space Force júniusban ritka módon nyilvánosságra is hozta, hogy rendszerbe állított egy földi elektromágneses fegyvert, amely képes lehet az ellenséges műholdak működésének megzavarására vagy ideiglenes megbénítására. Stephen Whiting tábornok, az amerikai Space Command vezetője szerint az Egyesült Államoknak arra is készen kell állnia, hogy szükség esetén ne csak megvédje saját műholdjait, hanem az ellenséges űreszközöket is fenyegetni vagy támadni tudja.
A versengésbe Washington szövetségesei is bekapcsolódnak. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tavaly hajtotta végre első ismert közös katonai műveletét a világűrben: egy amerikai katonai műholdat egy brit műhold közelébe irányítottak, miközben alattuk mintegy 83 kilométerre elhaladt a kínai Shiyan 12-01 műhold. Több katonai hátterű szakértő szerint a művelet egyfajta stratégiai üzenet lehetett Pekingnek, amely azt demonstrálta, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei összehangoltan is képesek manőverezni a világűrben. Kína ezzel szemben azt állítja, hogy ellenzi a világűr militarizálását, és Washingtont vádolja az űrbéli fegyverkezési verseny fokozásával.
A háttérben az áll, hogy a világűr katonai jelentősége az ukrajnai és a közel-keleti konfliktusok tapasztalatai alapján is látványosan megnőtt. A műholdak elvesztése egy modern hadsereg számára a kommunikáció, a precíziós fegyverek, a felderítés és a rakétavédelem képességeinek súlyos romlását jelentheti. Az amerikai katonai vezetés ezért már nyíltan úgy beszél a világűrről, mint potenciális hadszíntérről. Kína hivatalosan továbbra is a világűr békés használatát hangsúlyozza, ugyanakkor a kínai hadsereg lapja korábban maga is azt írta, hogy a világűr feletti ellenőrzés kulcsfontosságú lehet a stratégiai kezdeményezés megszerzéséhez és egy háború megnyeréséhez. A jelek szerint tehát az amerikai–kínai nagyhatalmi versengés új szakaszba lépett: a kérdés már nem pusztán az, ki tud több műholdat pályára állítani, hanem az is, ki képes megvédeni a sajátjait, illetve szükség esetén semlegesíteni az ellenfél űreszközeit.
