A csernobili tilalmi zóna, ahol az 1986-os katasztrófa után emberek tűntek el, és a városok szellemvárosokká váltak elhagyott autókkal és könyvespolcokkal, egyedülálló természeti kísérletté vált. A farkasok itt nemcsak túlélték a sugárzást – hanem virágoznak is. Számuk hétszer magasabb, mint a szomszédos fehéroroszországi természetvédelmi területeken.
Genetikai elemzések kimutatták, hogy a csernobili farkasok genomjának gyorsan fejlődő régiói a daganatellenes immunitással hozhatók összefüggésbe. Nem váltak immunissá a rákkal szemben, de jobban képesek ellenállni annak hatásainak: a természetes szelekció kiszűrte azokat az egyedeket, amelyek nem tudtak megbirkózni a sugárterheléssel. Sikerük kulcstényezője azonban nem annyira a genetika, mint inkább az emberek hiánya. A vadászat, a zavarás és az élőhelyek feldarabolódása a lakossággal együtt eltűnt.
A farkasok számára az emberek hiánya fontosabbnak bizonyult, mint a rák kockázata. A tudósok most a genomjukat vizsgálják, hogy új terápiás célpontokat találjanak az emberi rák kezelésére. Így Csernobil, az ember okozta katasztrófa szimbóluma, a nyomás alatt álló evolúció laboratóriumává és a remény váratlan forrásává vált.
