A NASA bolygóvédelmi vezetői elismerték, hogy az emberiségnek nincsenek kész eszközei egy aszteroida megállítására, ha az közvetlenül a Föld felé tartana.
A 2022-es DART misszió bebizonyította, hogy megfelelő előkészítési idővel egy veszélyes tárgy röppályája megváltoztatható, de évekbe telt a szerkezet megépítése és felbocsátása. Ha az aszteroidát mindössze néhány hónappal a lehetséges becsapódás előtt észlelik, nem lesz elég idő egy teljes értékű küldetésre.
Az igazi fenyegetést nem egy újabb „dinoszaurusz-gyilkos” jelenti (ilyen események 100 millió évente egyszer fordulnak elő), hanem az úgynevezett „városgyilkosok” – 100 méter vagy annál nagyobb átmérőjű aszteroidák. A 2013-as cseljabinszki meteorit lényegesen kisebb volt, de még így is jelentős károkat okozott. A következő tárgy egy nagyobb városba csapódhat be.
A becslések szerint 25 000, 140 méternél nagyobb Föld-közeli objektumnak mindössze 40%-a ismert. A Vera Rubin űrteleszkópnak a fennmaradó objektumok nagy részét az elkövetkező években kellene észlelnie, de továbbra is lesznek „vakfoltok” – a Naptól távolodó objektumok. A paradoxon az, hogy még az eltérítési technológiával sem az emberiségnek nincs szolgálatban lévő, pályára állított, indításra kész „elfogója”. Egy ilyen küldetés finanszírozását geopolitikai különbségek nehezítik: egyetlen kormány sem hajlandó mindenki védelmét fizetni, abban a reményben, hogy egy esetleges csapás a saját területére éri. De ha ez megtörténne, a felelősség visszavonhatatlan lenne.
