Bulgáriában egy különös, több mint 1600 éves rejtélyre bukkantak a régészek: egy hatalmas római kori tárolóedény mélyén egy ember csontváza feküdt. A kutatók szerint a maradványok valószínűleg egy fiatal férfihoz tartoznak, aki egy ellenséges támadás és az azt kísérő tűzvész idején mászhatott bele az edénybe, hogy elrejtőzzön. Menedéke azonban végül a sírjává válhatott – írja a Live Science.
A rendkívüli leletet 2026. augusztus 10-én találták meg az ókori Deultum római kolónia területén, a település nyugati kapujának északi tornyában. A hatalmas kerámiaedény egy úgynevezett dolium volt. Ilyen edényekben az ókorban elsősorban bort, olívaolajat és más élelmiszereket tároltak. A legnagyobb példányok befogadóképessége az ezer litert is meghaladhatta. A most feltárt edénynek csak az alsó része maradt meg, amely körülbelül egy méter átmérőjű.
A régészeket már önmagában az is meglepte, hogy emberi maradványokat találtak a városon belül. Az ókorban a halottakat rendszerint a települések falain kívül temették el, ezért városon belüli csontvázak általában valamilyen rendkívüli esemény – például földrengés, vulkánkitörés vagy ellenséges támadás – nyomait őrzik. Lyudmil Vagalinski, a Bolgár Tudományos Akadémia régésze szerint minden arra utal, hogy ebben az esetben is valamilyen katasztrofális esemény történt.
A környezetben talált nyomok szinte egy 1600 évvel ezelőtti pusztítás pillanatfelvételét őrizték meg. A régészek hamut, faszenet, összetört téglákat és tetőcserepeket, megfeketedett falakat, megolvadt üvegdarabokat és háziállatok csontjait találták. Számos bronzérme is előkerült, amelyeket az emberek valószínűleg a támadás okozta káoszban veszítettek el. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a lakosok az ellenség közeledtének hírére még állataikat is bevitték az erődített területre.
A csontváz mellett két vaskést és egy övet találtak. Az egyik kés a férfi lábai között feküdt, a másik az övéhez tartozott. Vagalinski szerint elképzelhető, hogy a fiatal férfi fegyvert tartott magánál arra az esetre, ha az ellenség felfedezné a rejtekhelyét. Ez különösen drámai képet rajzol az utolsó perceiről: miközben odakint támadás és tűz pusztíthatott, ő egy üres tárolóedény mélyén próbálhatott észrevétlen maradni.
A hamuréteg elhelyezkedése egy további fontos részletet árult el. Hamu volt a csontváz alatt is, ezért a kutatók úgy vélik, hogy a férfi akkor mászhatott bele az edénybe, amikor a tűz már tombolt. Hogy pontosan mitől keletkezett a tűz, egyelőre nem tudni. A pusztítás előzetes keltezése nagyjából Kr. u. 400 környékére teszi az eseményt.
Ebben az időszakban Deultum korántsem volt békés hely. A várost a 4–5. század során többször fenyegették és támadták keleti germán népcsoportok, illetve a hunok. A kutatók ezért egyelőre nem tudják megmondani, hogy pontosan kik támadták meg a települést azon a napon, amikor a férfi meghalt. A további vizsgálatok remélhetőleg pontosabban meghatározzák majd az esemény időpontját.
A csontváz testhelyzete még különösebbé teszi a történetet. A férfi maradványai szinte alvó testhelyzetben feküdtek, és a régészek nem láttak arra utaló jelet, hogy megpróbált volna kimászni az edényből. Emiatt azt sem lehet még biztosan tudni, pontosan hogyan halt meg. Elképzelhető, hogy a tűz, a füst vagy az épület összeomlása végzett vele. Ez azonban egyelőre csak lehetséges magyarázat, a halál okát még nem állapították meg.
A történet legmegrázóbb része talán az, ami ezután történt. A támadást követően a túlélő lakosok elegyengették a lerombolt torony maradványait, majd egy új, magasabb padlószintet építettek fölé. Nem tudták, hogy alattuk, a hatalmas edény mélyén ott maradt egyik társuk holtteste. Így a férfi rejtekhelye lezárult, maradványai pedig mintegy 1600 éven keresztül érintetlenül maradtak.
A csontokat már Szófiába szállították, ahol fizikai antropológiai vizsgálatoknak vetik alá őket. Ezekből pontosabb képet kaphatnak a férfi életkoráról és más biológiai jellemzőiről. A régészek jövő nyáron visszatérnek Deultumba, hogy feltárják a teljes késő római nyugati kaput és folytassák annak a toronynak a vizsgálatát is, amelyben a különleges lelet előkerült.
A felfedezés tehát nem egyszerűen egy újabb római kori csontváz. Egyetlen ember utolsó menekülési kísérletét őrizhette meg több mint másfél évezreden keresztül: egy fiatal férfiét, aki két késsel felfegyverkezve egy hatalmas edénybe bújhatott az ellenség és a lángok elől, de soha többé nem jutott ki belőle. Azt azonban a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez jelenleg a régészeti nyomok alapján felállított legvalószínűbb forgatókönyv – a történet több részlete, köztük a támadók kiléte és a férfi pontos haláloka továbbra is rejtély.
