A híres garum – az ókori rómaiak által kedvelt ízletes halszósz – mégsem bizonyul annyira rejtélyesnek. Egy nemzetközi kutatócsoport elsőként fejtette meg pontos összetételét a mai Spanyolország területén található ősi amforákban található maradványok DNS-elemzésével.
Az elemzés kimutatta, hogy a garumot szardellából, szardíniából, heringből és makrélából készítették. Mindezeket a halakat erjesztették, a belsőségükkel és a vérükkel együtt – ez a folyamat hozta létre azt a gazdag ízt, amelyet egyesek csemegének tartottak, míg mások „rothadtnak” neveztek. Köztük volt Seneca filozófus is.
Kevésbé egyértelmű aromája ellenére a garum luxuscikknek számított. Egy liter szósz többe kerülhetett, mint egy harcos havi fizetése. Lezárt amforákban exportálták az egész birodalomba – Galliától Szíriáig.
A tudósok úgy vélik, hogy az ősi kulináris technológiák megértése nemcsak a múlt gasztronómiai preferenciáit, hanem az ókori világ kereskedelmének és mindennapi életének részleteit is feltárja.
