Egy Üzbegisztánban tett régészeti felfedezés alapjaiban változtathatja meg azt, amit az íj és a nyíl eredetéről, valamint a Homo sapiens Európába vezető útjáról eddig gondoltunk. Az Obi-Rakhmat sziklaüreg legkorábbi, mintegy 80 ezer éves rétegeiben apró, háromszög alakú kőhegyeket azonosítottak, amelyek méretük, kialakításuk és a rajtuk található becsapódási sérülések alapján könnyű lövedékek, feltehetően nyílszerű fegyverek hegyei lehettek. A leletek különlegessége, hogy körülbelül 25 ezer évvel idősebbek azoknál a rendkívül hasonló fegyverhegyeknél, amelyeket Franciaországban már a Homo sapiens jelenlétéhez kötöttek.
Az Obi-Rakhmat lelőhely Üzbegisztán északkeleti részén, a Tien-san hegység nyugati előterében, körülbelül 1250 méteres magasságban található. A helyet 1962-ben fedezték fel, azóta pedig több mint tízméteres régészeti rétegsort tártak fel, amely nagyjából 80 ezer és 40 ezer évvel ezelőtti emberi jelenlét nyomait őrzi. A kutatók kőpengék, nagyobb hegyek és kisebb pengék mellett bukkantak azokra a parányi kődarabokra, amelyek most különösen nagy figyelmet kaptak – írja a Science Daily.
A kutatócsoport makroszkopikus és mikroszkopikus vizsgálatokkal elemezte a kőhegyeken található sérüléseket, majd ezeket kísérleti úton használt lövedékek nyomaival hasonlította össze. Az apró hegyek szélessége nem éri el a két centimétert, tömegük pedig mindössze néhány gramm. A szakemberek szerint túlságosan kicsik és törékenyek ahhoz, hogy nehéz lándzsák végére erősítsék őket. Méretük ugyanakkor jól illeszkedik olyan vékony vesszőkhöz, amelyek könnyű, távolról kilőtt fegyverek részei lehettek. A kutatók ezért óvatosan ugyan, de felvetik, hogy akár az íjászat rendkívül korai bizonyítékaival is dolguk lehet.
A felfedezést még érdekesebbé teszi, hogy ugyanazon a lelőhelyen sokkal nagyobb és robusztusabb kőhegyeket is találtak. Ezek 15–20-szor nehezebbek és három-négyszer vastagabbak az apró hegyeknél, és valószínűleg lándzsákhoz vagy dárdákhoz tartoztak. Ez arra utal, hogy az Obi-Rakhmatban élő emberek különböző típusú vadászfegyvereket készíthettek különböző célokra, vagyis technológiájuk a korábban feltételezettnél jóval összetettebb lehetett.
A nagy kérdés azonban az, hogy kik készítették ezeket a fegyvereket. A környék őstörténete különösen bonyolult, mert ebben az időszakban a neandervölgyiek és a korai modern emberek populációi is jelen lehettek Eurázsia különböző területein. Az Obi-Rakhmat egyik körülbelül 70 ezer éves rétegében korábban egy gyermek koponyamaradványait és fogait is megtalálták. Ezek egyaránt mutatnak neandervölgyiekre és anatómiailag modern emberekre jellemző vonásokat, ami akár a különböző embercsoportok közötti keveredés lehetőségét is felveti. Maguknak a 80 ezer éves apró lövedékhegyeknek a rétegéből azonban nem kerültek elő olyan emberi maradványok, amelyek egyértelműen megmutatnák, ki készítette őket.
A kutatók számára különösen meghökkentő a franciaországi Mandrin-barlanggal való hasonlóság. Ott egy körülbelül 54 ezer éves rétegben szinte ugyanolyan apró lövedékhegyeket találtak, és ugyanebből a rétegből egy Homo sapiens tejfoga is előkerült. A francia és az üzbegisztáni lelőhelyet több mint hatezer kilométer és mintegy 25 ezer év választja el egymástól, a kőhegyek mégis feltűnően hasonlóak. A kutatók szerint ez fontos kérdéseket vet fel arról, hogyan alakult ki és miként terjedhetett a könnyű lövedékfegyverek technológiája Eurázsiában.
A leletek a Homo sapiens vándorlásának történetét is új megvilágításba helyezhetik. Sokáig egy viszonylag közvetlen, Afrikából Európa felé tartó terjeszkedésben gondolkodtak, az újabb régészeti és genetikai eredmények azonban egy sokkal összetettebb folyamat képét rajzolják ki. A Perzsa-fennsík és Közép-Ázsia hosszabb időn keresztül olyan központi terület lehetett, ahol különböző embercsoportok találkoztak, fennmaradtak és technológiai újításokat fejlesztettek ki, mielőtt egyes populációk továbbindultak Európa felé.
A kutatók egyelőre nem állítják teljes bizonyossággal, hogy az Obi-Rakhmat apró kőhegyeit valóban íjból lőtt nyilakhoz használták. A leletek azonban erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy már 80 ezer évvel ezelőtt létezhettek rendkívül könnyű és technológiailag kifinomult lövedékfegyverek Közép-Ázsiában. Ha ezt további felfedezések is megerősítik, akkor nemcsak az íj és a nyíl történetének kezdetét kell jóval korábbra helyezni, hanem azt is újra kell gondolni, hogyan és milyen technológiai tudással terjeszkedtek őseink Eurázsiában.
Képünk illusztráció
