A nevadai Lovelock-barlanghoz több mint egy évszázada különös történet kapcsolódik: a legenda szerint egykor akár 2,5–3 méter magas, vörös hajú emberek élhettek a térségben, akiknek maradványait a barlangban és annak környékén találták meg. A történet 1911-ben kapott igazán nagy figyelmet, amikor denevérguanót kitermelő munkások emberi maradványokra és számos régészeti leletre bukkantak a barlangban. Később, 1912-ben és 1924-ben hivatalos ásatásokat is végeztek, amelyek során több ezer tárgy került elő. A Lovelock-barlang valóban jelentős régészeti lelőhely, ám a hatalmas termetű emberek létezése körül máig rengeteg a bizonytalanság – írja a Greekreporter.
A „Lovelock óriásai” története szerint egyes megtalált múmiák és csontvázak 8–10 láb, vagyis körülbelül 2,4–3 méter magasak lehettek. Egy 1931-es újságcikk például két, Lovelock közelében állítólag megtalált mumifikálódott csontvázról számolt be, amelyek közül az egyik 8,5, a másik pedig 10 láb magas lehetett. A beszámolókban rendszeresen visszatér az is, hogy a maradványok haja vöröses színű volt. A barlangból egy szokatlanul nagy, körülbelül 38 centiméter hosszú szandál is előkerült, ami tovább táplálta az óriásokról szóló történeteket.
Mindez összekapcsolódott az észak-paiute indiánok egyik régi hagyományával. A történetek egy Si-Te-Cah néven emlegetett ellenséges népről szólnak, amely állítólag nádból készült tutajokat használt, és hosszú időn keresztül harcolt a környék más népeivel. A későbbi változatokban a Si-Te-Cah tagjait rendkívül magas, vörös hajú, kegyetlen emberekként, sőt kannibál óriásokként ábrázolták. A legenda szerint a környék törzsei végül összefogtak ellenük, a túlélőket pedig egy barlangba szorították, amelynek bejáratánál tüzet gyújtottak.
A történet legizgalmasabb része ugyanakkor egyben a legproblematikusabb is: nincs megbízható tudományos bizonyíték arra, hogy Lovelockban valóban 2,5–3 méteres emberek éltek volna. A hivatalos régészeti ásatások dokumentációja nem támasztja alá tíz láb magas emberi csontvázak megtalálását. Az egyik korai, dokumentált beszámoló egy mumifikálódott, vöröses hajú férfiról szól, aki körülbelül 6 láb 6 hüvelyk, vagyis 198 centiméter magas volt. Ez az akkori átlaghoz képest feltűnően magas embernek számított, de természetesen messze volt a háromméteres „óriástól”.
A vörös haj sem feltétlenül bizonyít különleges népcsoportra. Több kutató rámutatott arra, hogy az emberi haj pigmentje a halál után megváltozhat, és a környezeti körülmények hatására az eredetileg sötét haj vöröses vagy narancssárgás árnyalatot vehet fel. Az óriásokról szóló elképzelések kialakulásában szerepet játszhattak túlzó korabeli újságbeszámolók, turisztikai látványosságok, illetve akár nagyméretű állati csontok téves azonosítása is.
A Lovelock-barlang azonban az óriások nélkül is rendkívüli régészeti helyszín. A feltárások során több ezer ősi tárgyat, növényi rostból készült eszközöket, kosarakat, szandálokat és híres tule-nádból készített kacsafigurákat találtak. A leletek azt bizonyítják, hogy emberek évezredeken keresztül használták a barlangot.
A Lovelock óriásainak története ezért ma inkább a régészet, az indián hagyomány és a később kialakult legenda különös keverékének tekinthető. Valódi emberi maradványokat és rendkívüli régészeti leleteket valóban találtak a barlangban, és legalább egy szokatlanul magas férfi múmiájáról is létezik korai beszámoló. Arra azonban nincs elfogadott tudományos bizonyíték, hogy valaha 2,5–3 méter magas emberek népesítették volna be Nevada vidékét. Éppen ez a bizonytalanság tette a Lovelock-barlangot az amerikai régészet egyik legismertebb és legkitartóbb „óriáslegendájának”.
