Több mint kétezer év után újabb titokra derülhetett fény Kína világhírű agyaghadseregével kapcsolatban. A régészek 2200 éves ujjlenyomatokat vizsgáltak meg az életnagyságú agyagkatonák felületén, és olyan eredményre jutottak, amely alapjaiban változtathatja meg az ókori kínai mesterekről alkotott elképzeléseinket. A kutatás szerint ugyanis a hatalmas hadsereg elkészítésében nemcsak felnőtt férfiak, hanem nők és 15 év alatti gyermekek is részt vehettek. A felfedezésről október 17-én számolt be a ScienceAlert tudományos portál.
A kínai agyaghadsereg a világ egyik legkülönlegesebb régészeti lelete. A több ezer életnagyságú katonából álló hadsereget Csin Si Huang-ti, Kína első császárának síremléke közelében helyezték el, hogy a túlvilágon is védelmezze az uralkodót. A katonák elképesztő részletességgel készültek: arcuk, hajviseletük, páncélzatuk és testtartásuk számos apró részletben különbözik egymástól. A kutatók évtizedeken keresztül elsősorban azt vizsgálták, milyen technológiával és szervezéssel hozták létre a monumentális alkotást, ám az már jóval kevesebb figyelmet kapott, hogy kik dolgoztak rajta.
A hadsereget 1974-ben fedezték fel, amikor kínai földművesek kutat ástak a császár sírjától mintegy másfél kilométerre. A földből előkerülő agyagtöredékek egy hatalmas föld alatti temetkezési komplexum létezésére utaltak. Az azóta végzett feltárások alapján a hadsereg körülbelül 8000 katonából, 130 harci szekérből, 520 szekérhúzó lóból és további 150 lovassági lóból állhatott. A teljes sírkomplexum jelentős része azonban még ma is feltáratlan, így nem tudni pontosan, milyen további kincsek rejtőznek a föld alatt.
A legújabb kutatást Hsziaohszi Li, a Csin Si Huang-ti Mauzóleum Múzeum régésze vezette. A szakemberek 36 agyagkatonát vizsgáltak meg egyetlen feltárási területről, és összesen 91 ujjlenyomatot azonosítottak rajtuk. Ezek közül 12-t kizártak az elemzésből, mert feltehetően olyan személyektől származtak, akik több lenyomatot is hátrahagytak. Végül 79 ujjlenyomatot elemeztek részletesen.
A lenyomatok az agyagfigurák legkülönbözőbb pontjain maradtak fenn. Találtak ilyen nyomokat a katonák fején, karján, kezén, páncélzatán, gallérján, sőt még az egyik figura lábán is. A kutatók szerint a legtöbb lenyomat akkor keletkezhetett, amikor a mesterek a még nedves agyagot formázták, az egyes testrészeket összeillesztették, vagy a felületeket simították. Hat lenyomat pedig olyan díszítőelemekhez kapcsolódott, amelyeket külön készítettek el, majd az agyagkatonák páncéljára erősítettek.
A vizsgálat különlegessége, hogy a tudósok nem egyszerűen az ujjlenyomatok méretét elemezték. Ehelyett az ujjbegyeken található apró bőrlécek közötti távolságot mérték meg. Ez az érték az ember növekedésével változik, és bizonyos statisztikai különbségek figyelhetők meg a gyermekek, a felnőtt nők és a felnőtt férfiak között. A kutatók számítógépes modell segítségével próbálták meghatározni, hogy a vizsgált lenyomatok milyen korú és nemű emberektől származhattak.
Az eredmények meglepőek voltak. A modell alapján a lenyomatoknak mindössze 45 százalékát hagyhatták felnőtt férfiak, 32,7 százalékuk felnőtt nőktől, további 22,3 százalékuk pedig 15 év alatti gyermekektől származhatott. Ez jelentősen eltér attól a hagyományos feltételezéstől, amely szerint a hatalmas agyaghadsereget kizárólag felnőtt férfi kézművesek készítették.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezek statisztikai becslések, nem pedig az egyes készítők biztos azonosításai. A lenyomatok egyetlen lelőhelyrészből származnak, és az elemzéshez használt modern európai összehasonlító adatok is bizonytalanságot jelentenek. Az sem állítható, hogy az agyaghadsereg teljes készítői közösségének pontosan 22,3 százaléka gyermek volt, hiszen egy kevésbé gyakorlott tanonc például több ujjlenyomatot hagyhatott maga után, mint egy tapasztalt mester.
A gyermekek részvétele ugyanakkor történelmi szempontból nem lenne szokatlan. Az ókori kínai feljegyzések szerint a Csin-dinasztia idején szervezett tanoncrendszer működött, amelyben a fiatalok tapasztalt kézművesektől sajátíthatták el a mesterség fortélyait. A korabeli dokumentumok arra is utalnak, hogy a nők szintén dolgoztak állami felügyelet alatt működő műhelyekben. A kutatók ezért elképzelhetőnek tartják, hogy a gyermekek és a fiatal tanoncok egyszerűbb feladatokat végeztek, például díszítőelemeket rögzítettek a katonák páncéljára, míg a bonyolultabb szobrászati munkákat a tapasztalt mesterekre bízták.
A felfedezés azért is különösen érdekes, mert az agyaghadsereg elkészítése az ókor egyik legnagyobb szervezési és művészeti vállalkozása volt. Korábbi kutatások szerint a katonák előállítása jól szervezett műhelyhálózatban zajlott, ahol az alapanyagokat központilag készítették elő, majd különböző műhelyekben dolgozták fel. A hatalmas munkát szigorú ellenőrzés és a különböző mesterségekre szakosodott kézművesek együttműködése tehette lehetővé.
A mostani eredmények azonban emberi oldalról is új megvilágításba helyezik a történetet. A több ezer néma katona mögött nem csupán névtelen férfi mesterek állhattak, hanem asszonyok, fiatalok és gyermekek is, akiknek személyes történetéről szinte semmit sem tudunk. A több mint kétezer éve az agyagba nyomódott ujjak most mégis közvetlen kapcsolatot teremtenek a jelenkor kutatói és az egykori készítők között.
A Journal of Cultural Heritage tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint a további vizsgálatok segíthetnek pontosabb képet alkotni a munkások összetételéről. Ehhez azonban jóval több agyagkatona ujjlenyomatát kellene megvizsgálni.
A kínai agyaghadsereg tehát több mint ötven évvel a felfedezése után is képes meglepetést okozni. A 2200 éves ujjlenyomatok arra utalnak, hogy a történelem egyik legnagyobb ókori műalkotását sokkal változatosabb közösség készíthette, mint azt korábban feltételezték. És miközben a föld alatt még mindig több ezer feltáratlan emlék rejtőzhet, könnyen elképzelhető, hogy a következő években újabb részletek derülnek ki a titokzatos hadsereg születéséről.
