Hosszú éveken keresztül úgy tartották, hogy William Shakespeare édesapja, John Shakespeare írta azt a vallási dokumentumot, amely „Spiritual Testament”, vagyis „Lelki végrendelet” néven vált ismertté. Egy tudományos kutatás azonban olyan bizonyítékokat talált, amelyek szerint a szöveg valójában nem tőle származott. A kutató arra a következtetésre jutott, hogy a dokumentum legvalószínűbb szerzője Joan Shakespeare Hart, William Shakespeare húga lehetett.
Az Indian Defence Review szerint a dokumentum korai történetéről nagyon kevés információ maradt fenn. 1757-ben egy Joseph Moseley nevű helyi lakos azt állította, hogy a kéziratot a Shakespeare család stratford-upon-avoni birtokán, a New Place padlásán találta meg. A dokumentum később egy másik helyi lakos, John Jordan tulajdonába került, aki szerette volna kiadni annak másolatát, ezt azonban végül nem sikerült megvalósítania.
Az eredeti kézirat később eltűnt, így a kutatóknak fennmaradt másolatokra és korabeli leírásokra kellett támaszkodniuk. A Shakespeare családhoz fűződő kapcsolat egyik legfontosabb alapja az volt, hogy a kéziraton a „J. Shakespeare” aláírás szerepelt. Emiatt hosszú időn keresztül azt feltételezték, hogy John Shakespeare, William apja készítette a dokumentumot, feltehetően élete utolsó időszakában.
Az új kutatás szerzője azonban megpróbálta meghatározni, hogy mikor keletkezhetett valójában a „Lelki végrendelet”. Az elemzés során olyan részletre bukkant, amely komoly problémát jelent John Shakespeare szerzőségével kapcsolatban. John Shakespeare 1601-ben meghalt, a dokumentumban azonban hivatkozás található az Il libro dei’ voti, vagyis a „Fogadalmak könyve” című műre, amely csak valamivel John Shakespeare halála után vált hozzáférhetővé.
Ez alapján a kutatás arra jutott, hogy William Shakespeare apja nem írhatta a dokumentumot. A bizonyítékok sokkal inkább arra utalnak, hogy a szerző Joan Shakespeare Hart lehetett. Joan 1569-ben született, öt évvel volt fiatalabb híres bátyjánál. Életéről viszonylag kevés történelmi dokumentum maradt fenn, és halálának pontos dátuma sem ismert, azt azonban dokumentumok igazolják, hogy még 1646-ban is életben volt. Ez azt jelenti, hogy időben lehetősége volt olyan forrás felhasználására, amely John Shakespeare életében még nem állt rendelkezésre.
A kutatás így egy évszázadokon át fennálló téves szerzőségi feltételezést kérdőjelez meg. A dokumentumot az aláírás miatt sokáig Shakespeare apjához kötötték, az új elemzés szerint azonban valószínűbb, hogy azt a drámaíró húga, Joan Shakespeare Hart készítette. Mivel az eredeti kézirat elveszett, a kutatók továbbra is a fennmaradt másolatokra és történelmi adatokra kénytelenek támaszkodni, de a dokumentumban szereplő későbbi forrásra való hivatkozás erős érv John Shakespeare szerzősége ellen.
