A Föld legszárazabb sivataga sokkal idősebb lehet, mint a tudósok gondolták.
Egy új tanulmány szerint az észak-chilei Atacama-sivatagban a szélsőséges aszály több tízmillió évvel korábban kezdődött, mint azt a tudományos közösség korábban gondolta – írja az Earth. Sokáig azt hitték, hogy az Atacama a jelenlegi szuperszáraz éghajlatát körülbelül 23 millió évvel ezelőtt érte el. Ez az elmélet két fontos geológiai eseményhez kapcsolódott – az Andok felemelkedéséhez, amely elzárta a nedvesség keletről történő áramlását, valamint a hideg Humboldt-áramlat kialakulásához a Csendes-óceánban, amely csökkenti a csapadékmennyiséget.
Egy, a Kölni Egyetem geológusa, Benedikt Ritter-Prinz vezette nemzetközi kutatócsoport azonban olyan adatokat fedezett fel, amelyek kétségbe vonják ezt a verziót.
Tudósok kvarckavicsokat vizsgáltak a központi sivatagból. Ezek a kövek egy ritka neon-21 izotópot tartalmaznak, amely akkor keletkezik, amikor az űrből érkező sugarak elérik a sziklákat. Minél tovább marad a kőzet a felszínen eső, erózió vagy földcsuszamlások nélkül, annál több neon halmozódik fel.
Az eredmények váratlanok voltak. A minták közül sok 20-40 millió éves volt, némelyik pedig még idősebb. Az egyik kavics majdnem 62 millió éves volt, ez az időszak röviddel a dinoszauruszok kihalása után következett be.
A kutatók szerint az ilyen adatok arra utalnak, hogy a régióban már az eocén korban is rendkívül száraz körülmények állhattak fenn, amely körülbelül 34 millió évvel ezelőtt ért véget. Ez jóval korábbi, mint a sivatag kialakulásának általánosan elfogadott dátuma.
A munka szerzői azt a verziót is kizárták, hogy a köveket az Andok felföldjéről hozták. A geológiai számítások kimutatták, hogy a kavicsok több millió évig a sivatagban maradtak.
A tudósok szerint az aszály kialakulásában nem a helyi geológiai folyamatok, hanem a globális klímaváltozás játszotta a kulcsszerepet. Körülbelül 50 millió évvel ezelőtt a Föld fokozatosan lehűlni kezdett, ami a csapadék eloszlásának megváltozásához és a száraz övezetek kiterjedéséhez vezetett világszerte.
A kutatók úgy vélik, hogy az Andok emelkedése és a Humboldt-áramlat csak súlyosbította a már meglévő aszályt, de nem volt annak kiváltó oka.
A felfedezés megváltoztathatja a tudósok eddigi ismereteit a földi sivatagok kialakulásáról. Ezenkívül az Atacama továbbra is a Mars egyik fő természetes megfelelője. Rendkívül száraz talaja segít a kutatóknak a marsi körülményekhez legközelebb álló körülmények között az élet túlélésének határait vizsgálni.
