A Teleilat Ghassul (a mai Jordánia) régészeti lelőhelyén talált, mintegy 6000 éves agyagkúpokról kiderült, hogy rituális lámpák, nem pedig konyhai eszközök.
A másolatokkal végzett kísérletek kimutatták, hogy méhviasszal feltöltve ezek az edények akár kilenc órán át is éghetnek. A láng mozgás közben is stabil marad. A korom hiányát számos eredeti darabban a kialakításuknak köszönhetik – a kanóc középen helyezkedett el, és nem érte el a falakat.
A kémiai elemzés hevített viasz nyomait tárta fel a kerámia pórusaiban. Néhány kúpon akasztólyukakat találtak – előfordulhat, hogy kézben tartották, majd a fej fölé függesztették őket.
A festett szentélyek közelében a régészek törött edények csoportjait találták, amelyeken szándékos ütések nyomai voltak láthatók és patinás felületek borították őket. A lámpákat valószínűleg használat után rituálisan semmisítették meg.
Egy ilyen kúpot nagyjából tíz perc alatt el lehetett készíteni, így sokan részt vehettek a szertartásokon: mindenki hozott viaszt, megformázta a saját lámpását, és csatlakozott az esti ünnepségekhez. A méhviasz értékes erőforrás volt akkoriban, ezért a kúp alját néha agyaggal töltötték meg, magasabbra emelve a lángot és csökkentve az üzemanyag-fogyasztást.
Így a régészeti kontextus, a kémiai elemzés és a kísérleti rekonstrukciók összefüggő képet alkottak: körülbelül 6000 évvel ezelőtt az emberek festett csarnokokban gyűltek össze, viaszlámpákat gyújtottak és éjszakai rituálékat végeztek, amelyek jelentése mára elveszett, de „fényük” a mai napig fennmaradt – írta meg a Gismeteo.
