A tudósoknak először sikerült teljes egészében virtuálisan kibontaniuk és elolvasniuk egy olyan herculaneumi papirusz fennmaradt részét, amelyet közel kétezer évvel ezelőtt temetett maga alá a Vezúv kitörése. A kutatók röntgentomográfia, háromdimenziós rekonstrukció és mesterséges intelligencia segítségével csaknem másfél méternyi ókori szöveget tudtak helyreállítani anélkül, hogy fizikailag hozzá kellett volna nyúlniuk a rendkívül sérülékeny tekercshez. A papirusz ugyanis annyira elszenesedett, hogy akár a legkisebb érintéstől is darabokra hullhatna – írja a DescOPERÃ.
A Vezúv Kr. u. 79-ben bekövetkezett kitörése Herculaneum városát és annak könyvtárát is vulkáni anyagok alá temette. A hatalmas hő hatására több száz papirusztekercs elszenesedett és rendkívül törékennyé vált. A tekercseket a 18. században találták meg az úgynevezett Villa dei Papiri, vagyis a Papiruszok Villájának feltárása során, ám amikor megpróbálták fizikailag szétnyitni őket, számos dokumentum megsérült vagy teljesen megsemmisült. Emiatt az ókori könyvtár jelentős része évszázadokon keresztül olvashatatlan maradt.
A helyzeten a nemzetközi Vesuvius Challenge projekt próbál változtatni. A kutatócsoport 2026. június 25-én jelentette be, hogy sikerült virtuálisan kibontani és teljes egészében elolvasni a PHerc. 1667 jelzésű tekercs megmaradt részét. A kutatók közel másfél méternyi szöveget tártak fel, amely körülbelül húsz oszlopból áll. A művet előzetesen a Kr. e. 2. századra, esetleg a Kr. e. 3. század végére datálják.
A szöveg filozófiai kérdésekkel foglalkozik, többek között az etikával, az emberi viselkedéssel, az erényekkel és hibákkal, a választással, a boldogsággal és az emberi késztetésekkel. Megjelenik benne a „phronészisz”, vagyis a gyakorlati bölcsesség fogalma is. Tartalma alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a mű valószínűleg a sztoikus filozófiához kapcsolódik. A szöveg Arisztokreónt, a híres sztoikus filozófus, Khrüszipposz rokonát és tanítványát is megemlíti. A szerző személyét és a mű címét azonban egyelőre nem sikerült meghatározni.
A tekercs elolvasásához nagy energiájú röntgen-mikrotomográfiát alkalmaztak az Európai Szinkrotronsugárzási Létesítmény franciaországi, grenoble-i BM18-as nyalábvonalán. A technológia rendkívül részletes háromdimenziós képet készít a feltekert papirusz belsejéről. A számítógépes algoritmusok ezután rekonstruálják az egymásra hajló rétegeket, majd digitálisan kisimítják azokat.
Az egyik legnehezebb feladat a tinta felismerése, mivel az elszenesedett papiruszon szinte egyáltalán nem különbözik az alapanyagtól. Ebben kap szerepet a mesterséges intelligencia, amely segít felismerni azokat a mintázatokat, amelyek betűket alkothatnak. Az eredményeket ezt követően papirológusok ellenőrzik. A tekercset tehát valójában csak digitálisan „nyitják ki”, miközben az eredeti dokumentum fizikailag érintetlen marad.
A PHerc. 1667 mellett egy másik papirusz is fontos felfedezést hozott. A PHerc. 139 jelzésű tekercs végén a kutatóknak sikerült elolvasniuk egy feliratot, amely szerint a mű Philodémosz „Az istenekről” című munkájának nyolcadik könyve. A felfedezés azért jelentős, mert azt bizonyítja, hogy a gadarai Philodémosz görög epikureus filozófus és költő műve legalább nyolc könyvből állt, miközben korábban csak az első könyv volt ismert.
A technológiai áttörés ellenére a munka még csak most kezdődik. Több mint hatszáz herculaneumi tekercs továbbra is felbontatlan, a Vesuvius Challenge keretében pedig eddig 45 tekercset és töredéket szkenneltek be. A PHerc. 1667 az első olyan herculaneumi papirusz, amelynek teljes fennmaradt részét sikerült virtuálisan kibontani és végigolvasni. A feladatot nehezíti, hogy minden tekercs másképpen deformálódott, szakadt vagy sérült meg, ezért jelenleg nincs olyan univerzális módszer, amellyel valamennyit automatikusan el lehetne olvasni. A PHerc. 1667 sikere ugyanakkor megmutatta, hogy az évezredeken át elveszettnek hitt szövegeket úgy is vissza lehet hozni, hogy közben magukat az ősi papiruszokat nem kell fizikailag felnyitni.
