Bár a modern protéziseket gyakran a legújabb technológiai fejlesztésekhez kötjük, a mesterséges végtagok története valójában több ezer évre nyúlik vissza. Már az ókori civilizációk is készítettek olyan eszközöket, amelyek segítették a sérült vagy amputált testrészek pótlását. Az egyik legismertebb korai történetet Hérodotosz görög történetíró jegyezte fel: Hégészisztratosz, egy ókori görög jós saját lábfejét levágva szökött meg spártai fogvatartóitól, majd egy fából készült lábfejjel pótolta azt. Ez az egyik legkorábbi írásos említése a protézisek használatának – írja a GreekReporter.com.
A régészeti leletek szerint nemcsak a görögök, hanem az egyiptomiak és a rómaiak is alkalmaztak különféle mesterséges testrészeket. Az ókori Egyiptomban például egy fából és bőrből készült műnagylábujjat találtak, amelyet nem pusztán dísznek készítettek, hanem valóban segítette viselőjét a járásban. A római korban pedig ismert olyan hadvezér története is, aki elveszített kezét egy vasból készült protézissel pótolta, hogy továbbra is képes legyen pajzsot tartani a csatában.
A korabeli protézisek természetesen messze elmaradtak a mai, elektronikával és mesterséges intelligenciával felszerelt művégtagoktól, mégis jól mutatják, hogy az emberek már évezredekkel ezelőtt is keresték a módját annak, hogyan nyerhetik vissza mozgásképességüket és önállóságukat. A kutatók szerint ezek a leletek nemcsak az ókori orvoslás és kézművesség fejlettségéről árulkodnak, hanem arról is, hogy a fogyatékkal élők támogatása már az ókorban is fontos szerepet kapott a társadalomban.
