Európa és Amerika összekötése egy földalatti alagúttal az Atlanti-óceánon át egy sci-fi témájú ötlet. A gyakorlatban azonban még a mai mérnöki tudással is szinte lehetetlen feladat.
Egy több mint 5000 kilométer hosszú vákuumalagútról beszélünk, amelyben a maglev vonatok akár 8000 km/h sebességet is elérhetnének. Elméletileg ez egy órára csökkentené a New York és London közötti menetidőt. A gyakorlatban az ilyen technológiák még nem jutottak túl a laboratóriumi modelleken és a hipotetikus projekteken.
Még a meglévő nagysebességű vonatok használatával is elhanyagolható lenne az időmegtakarítás: az óceán fenekén átívelő út legalább 15 órát venne igénybe – tovább, mint egy repülőút. A technikai és pénzügyi nehézségek pedig megkérdőjelezik a projekt megvalósíthatóságát.
Először is, a kivitelezés több tízezermilliárd dolláros beruházást igényelne. Másodszor, 3-5 kilométernél nagyobb mélységben több száz atmoszférás nyomást kellene kezelni, ami a jelenlegi fúróanyagokkal és technológiákkal lehetetlen.
Az alternatív megoldások, mint például a tengerfenékhez rögzített úszó csőalagutak, szintén nem alkalmasak a zord nyílt óceánra: túl magas az áramlatok, viharok és szeizmikus aktivitás okozta károk kockázata.
A transzóceáni alagút egyelőre csak egy ambiciózus ötlet – és talán az elkövetkező évszázadok ügye.
