Egy új, a Respiratory Physiology & Neurobiology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint az ásításnak talán alulértékelt szerepe van az agy folyadékháztartásának szabályozásában.
Korábban azt gondolták, hogy ez a viselkedés elsősorban az oxigénszint szabályozására fejlődött ki, míg alternatív elméletek szerint az ásítás célja a fáradtság jelzése a faj többi tagjának.
Egy új tanulmányban a kutatók mágneses rezonancia képalkotást (MRI) alkalmazva kimutatták, hogy az ásítás átszervezi az agy-gerincvelői folyadék (CSF) áramlását az agyból. Ez a folyadék segít eltávolítani a salakanyagokat és elszállítani a kulcsfontosságú vegyi anyagokat az agyból, fenntartva a nyomásegyensúlyt és az agy általános egészségét.
A kutatók 22 egészséges egyénnél elemezték, hogy az ásítás hogyan befolyásolta az agy-gerincvelői folyadék áramlását a normál és mély légzéshez képest, valamint az ásítás elnyomását is. Azt találták, hogy az ásítás növelte az agy-gerincvelői folyadék áramlását a normál légzéshez képest, ami arra utal, hogy ennek funkcionális fiziológiai jelentősége van. Az elfojtott ásításnak azonban hasonló hatása volt, mivel majdnem olyan sokáig tartott.
A mély lélegzetek viszont ellentétes irányú agy-gerincvelői folyadék áramlást mutattak. A tudósok által a kutatásuk során megfigyelt áramlási minták azt is jelzik, hogy az ásítás befolyásolja az oldott anyagok szállítását és a hőcserét az agyban.
