A Homo sapiens egyik feltűnő jellemzője, amely megkülönbözteti a többi hominidától, az arcvonásai. A neandervölgyiekkel ellentétben, akiknek erős állkapcsuk, széles orruk és feltűnő vonásaik voltak, a modern emberek arca simábbnak és kifinomultabbnak tűnik. Még a csimpánzokhoz – távoli evolúciós rokonainkhoz – képest is, akiknek a hangsúlyos vonásai az erővel és az agresszióval társulnak, a Homo sapiens arca kevésbé tűnik masszívnak.
A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet tudósai által végzett új tanulmány kulcsfontosságú különbségeket azonosított az emberek, a neandervölgyiek és a csimpánzok arcfejlődése között. A kutatók 3D-s szkenneléssel és csontszövet-sejtaktivitás-elemzéssel követték nyomon az arc középső részének fejlődését csecsemőkortól felnőttkorig.
Kiderült, hogy az arccsont növekedése az embereknél serdülőkorban leáll, míg a neandervölgyieknél és a csimpánzoknál sokkal később folytatódik. Ennek eredményeként a Homo sapiens arca viszonylag kicsi és lapos marad más fajokhoz képest.
Az arc zsugorodása számos tényezővel összefüggésben állhat. Ilyenek például az étrend változásai (lágy és folyékony ételek, ételkészítés), a beszédfejlődés, és ami a legfontosabb, a megnövekedett agytérfogat. Ezek a változások nemcsak a koponya alakját, hanem az arc szerkezetét is befolyásolták, alkalmazkodva az új funkcionális feladatokhoz – a kommunikációtól a hőszabályozásig.
