A Daily Galaxy beszámolója szerint több mint 8000 éves emberi ujjlenyomatokat fedeztek fel régészek kerámiákon és agyagdarabokon Törökország nyugati részén, az İzmir tartomány Kemalpaşa körzetében található Ulucak Höyük régészeti lelőhelyen. A felfedezés azért különösen érdekes, mert az ujjlenyomatok segítségével a kutatók nemcsak azt tudják vizsgálni, hogyan készültek az ősi edények, hanem arra is következtethetnek, kik dolgoztak az egyik legkorábbi ismert fazekasműhelyben.
A műhelyt egy hat helyiségből álló épületegyüttesben tárták fel, és Kr. e. 6000–5840 közé datálják. A helyiségekben szerszámokat, befejezetlen kerámiákat, festékanyagokat és más, fazekassághoz kapcsolódó tárgyakat találtak. Az ásatásokat 2009 óta Özlem Çevik professzor, a Trakya Egyetem kutatója vezeti. A leletek alapján a régészek arra következtetnek, hogy itt már nem egyszerűen családok készítették saját házukban a szükséges edényeket: külön erre a célra kialakított műhely működhetett, amelyben tapasztalt fazekasok dolgoztak.
A legizgalmasabb felfedezést azonban maguk az ujjlenyomatok jelentik. Ezeket olyan előkészített agyagdarabokon találták meg, amelyekből később kerámiaedényeket készítettek. Az emberi kéz több mint nyolc évezreddel ezelőtt belenyomódott a puha agyagba, a nyomok pedig az anyag megszilárdulásával egészen napjainkig fennmaradtak. Bizonyos esetekben olyan részletesek a lenyomatok, hogy modern képalkotó módszerekkel az ujjak barázdái is vizsgálhatók.
A kutatókat leginkább az lepte meg, hogy az ujjlenyomatok nem kizárólag felnőtt férfiaktól származnak. A vizsgálatok alapján felnőtt férfiak és nők mellett 11 évesnél fiatalabb gyermekek nyomait is azonosították. Ez arra utal, hogy az agyag előkészítésében a közösség különböző korú és nemű tagjai egyaránt részt vehettek. A gyerekek tehát nem feltétlenül csak nézték a felnőttek munkáját: elképzelhető, hogy aktívan közreműködtek a kerámiakészítés bizonyos szakaszaiban.
Ez fontos információ az újkőkori társadalom működéséről is. A külön műhely megléte azt mutatja, hogy már nyolcezer évvel ezelőtt megjelenhetett a kézműves termelés bizonyos fokú specializációja Nyugat-Anatóliában. Egyes emberek valószínűleg az átlagosnál jóval nagyobb tudással rendelkeztek az agyag kiválasztásáról és előkészítéséről, az edények formázásáról, kiégetéséről és díszítéséről. Ugyanakkor a gyermekektől és nőktől származó nyomok azt jelzik, hogy a munkafolyamat egyes részeibe szélesebb közösséget is bevonhattak.
Az ujjlenyomatok vizsgálata azonban nem egyszerű. Nyolcezer év alatt sok lenyomat részben lekopott vagy megsérült, és az is sokat számít, hogyan érintette meg annak idején az ember az agyagot. Ha például elmozdította az ujját vagy kétszer ugyanarra a helyre nyomott, a barázdák összemosódhattak. Çevik szerint a jó állapotban fennmaradt lenyomatokat viszont megfelelő fényképezési és modern képalkotási módszerekkel meglepően pontosan lehet dokumentálni.
Az Ulucak Höyük-i felfedezés ezért sokkal többet jelent néhány ősi ujjlenyomatnál. Ritka, szinte közvetlen kapcsolatot teremt olyan emberekkel, akik több mint nyolcezer évvel ezelőtt éltek: nemcsak az általuk készített tárgyakat látjuk, hanem szó szerint a kezük nyomát is. Ráadásul ezek a nyomok arról árulkodnak, hogy a korai földművelő közösségek munkamegosztása és kézműves termelése jóval szervezettebb lehetett, mint azt korábban feltételezték.
