Wolfgang Amadeus Mozart már a saját korában is egy zseni volt, rengetegen szerették, ismerték. Nem meglepő, hogy korai halála miatt rengeteg híresztelés kelt szárnyra már akkor is. A zeneszerző 1791. december 5-én halt meg Bécsben, 35 éves korában. A pontos haláloka máig nem ismert, mert akkoriban nem végeztek modern értelemben vett boncolást, és az orvosi feljegyzések hiányosak.
A halotti anyakönyvben a halál okát „heveny köleslázként” jegyezték fel, ami egy régi, pontatlan orvosi kifejezés volt többféle lázas betegségre.
Wolfgang Amadeus Mozart 1791 őszén még rendkívül aktívan dolgozott, de november végére súlyosan megbetegedett. Magas láza volt, erős gyengeség és fájdalmak gyötörték, a teste pedig feldagadt, így az ágyból is alig tudott felkelni. Utolsó napjaiban is a Requiem komponálásán dolgozott, és a beszámolók szerint attól félt, hogy saját magának ír gyászmisét. Barátai és felesége, Constanze Mozart próbálták ápolni, miközben tanítványai lejegyezték a zenei ötleteit. A halála előtti estén állítólag még együtt énekelte a Requiem egyes részeit közeli ismerőseivel.
A történészek és orvosok azóta több lehetséges magyarázatot vetettek fel. A lehetséges okok között szerepelhetett a reumás láz vagy annak szövődménye, a vesebetegség, a streptococcus fertőzés, a trichinózis (fertőzött sertéshús miatt), az influenzaszerű fertőzés vagy az autoimmun betegség.
A legismertebb legenda szerint megmérgezték — gyakran Antonio Salieri nevét emlegetik —, de erre nincs hiteles bizonyíték. A történetet főleg későbbi irodalmi művek és a híres Amadeus sorozat tették népszerűvé.
Mozart halála előtt súlyosan beteg volt: magas láz, erős duzzanat, fájdalom és gyengeség gyötörte. Utolsó művei között volt a híres Requiem, amelyet már nem tudott befejezni.
A pletykák arról, hogy Wolfgang Amadeus Mozart-ot megmérgezték, nem közvetlenül a halála után, hanem főleg az 1820–1830-as évektől kezdtek elterjedni. Ebben szerepet játszott az is, hogy Mozart fiatalon, váratlanul halt meg, és az orvosok nem tudtak egyértelmű magyarázatot adni a betegségére. A legenda szerint riválisa, Antonio Salieri féltékeny volt Mozart tehetségére, ezért mérgezhette meg, de erre semmilyen bizonyíték nincs. A történetet tovább erősítették romantikus írók és drámák, később pedig az Amadeus című film is. Egyesek azért kételkednek a természetes halálban, mert Mozart halála előtt hirtelen rosszabbodott az állapota, erős duzzanatok és magas láz jelentkeztek nála. Mások szerint azonban ezek a tünetek teljesen összeegyeztethetők egy súlyos fertőzéssel vagy vesebetegséggel. A mai történészi és orvosi álláspont szerint sokkal valószínűbb, hogy betegség okozta a halálát, nem gyilkosság.
A mérgezésről szóló pletyka részben abból indult, hogy Wolfgang Amadeus Mozart halála körül sok volt a bizonytalanság, és a romantika korában különösen vonzották az embereket a tragikus zseni-történetek. Az 1820-as években több író és újságíró kezdte kiszínezni Mozart és Antonio Salieri kapcsolatát, mintha Salieri irigy rivális lett volna. Nagy hatása volt Alexander Pushkin 1830-as rövid drámájának, a Mozart és Salieri-nek, amelyben Salieri valóban megmérgezi Mozartot. Ettől kezdve a történet széles körben ismertté vált Európában, bár sokan inkább irodalmi legendának tekintették, nem bizonyított ténynek. A 19. században a közönség körében elég népszerű elmélet lett, mert jól illett a „félreértett zseni” romantikus képéhez. A zenetörténészek és orvosok többsége viszont már akkor sem tartotta bizonyíthatónak a gyilkosságot.
Antonio Salieri életében többször tagadta, hogy köze lett volna Wolfgang Amadeus Mozart halálához. Idős korában elterjedt egy pletyka, hogy elmebetegen bevallotta a gyilkosságot, de a környezetében élők — köztük az orvosa és ápolói — ezt határozottan cáfolták. Salieri állítólag a halála előtt is kijelentette, hogy ártatlan, és a vádak alaptalanok. Több kortárs feljegyzés szerint tisztelte Mozart tehetségét, még ha szakmai rivalizálás létezett is közöttük.
