Az Amazonas délnyugati részén, Brazília és Bolívia határán műholdfelvételek segítségével 955 ősi utat tártak fel, összesen 350 kilométer hosszúságban, egészen Kr. e. 763-ig visszamenőleg.
Az első közlekedési artériákat az Akirov-civilizáció építette, majd egy új építkezési hullám söpört végig a régión Kr. u. 1200 körül, amikor temetkezési halmok jelentek meg. Az utak egyenességükkel, átgondolt tervezésükkel, megemelt széleikkel és faragott kőprofiljaikkal tűnnek ki, tanúskodva ezen ősi társadalmak figyelemre méltó mérnöki tehetségéről.
Az aqir kultúrából származó korai ösvényeket rövid, széles útvonalak jellemzik, amelyek nagy ceremoniális geoglifákból ágaznak szét, és gyakran szigorúan a fő égtájaknak megfelelően orientálódnak – valószínűleg csillagászati megfigyelésekkel összhangban. A tudósok szerint ezek az utak nem annyira a mindennapi szükségletek kielégítésére, mint inkább az emberi világ és a szellemvilág közötti rituális átjárókként szolgálhattak.
A későbbi, temetkezési halmokból induló utak észrevehetően keskenyebbek. Körülbelül 40%-uk folyókhoz vezet, és körülbelül a felük egyszerűen eltűnik az erdőben, esetleg mezőkre, vagy rituális célt szolgálva. Ez a felfedezés azt bizonyítja, hogy az ősi közlekedési hálózatok nem csupán mérnöki örökség, hanem kulcsot jelentenek az amazonasi dzsungelben megbúvó komplex civilizációk megértéséhez.
