Az egykori norvég település, Brattahlid közelében található tóüledékek elemzése kimutatta, hogy a régió hőmérséklete gyakorlatilag változatlan maradt a gyarmatosítás 400 éve alatt, aminek fő oka az éghajlat fokozatos szárazodása volt.
A Massachusettsi Egyetem munkatársa, Boyang Zhao vezetésével a szerzők elsőként szereztek közvetlen adatokat a gazdaságokból, nem pedig távoli jégmagokból. A kis jégkorszakban az aszály csökkentette a szénahozamot, és a gazdák télen nem tudták etetni az állataikat – még a tavaszi legeltetés is legyengítette az állatokat. A fókák és bálnák tengeri vadászata kockázatossá vált, a növekvő tengeri jég pedig akadályozta a kommunikációt Európával. A társadalmi feszültségek fokozódtak, és a 15. századra a telepesek valószínűleg nedvesebb vidékekre vonultak vissza. A lehűlés magyarázata korábban is domináns volt, de ez a településektől több ezer kilométerre lévő adatokra támaszkodott.
Az új tanulmány hangsúlyozza, hogy a vízhiány, nem pedig az alacsony hőmérséklet ásta alá a mezőgazdaságot Grönland déli részén, ahol a mezőgazdaság mindig is a peremvidéken volt. A tanulmány nem tagadja az éghajlat szerepét általában, de tisztázza annak mechanizmusát: a grönlandi vikingek koporsójába nem a hideg, hanem az aszály verte az utolsó szöget.
