Marie Curie több mint 120 éves laboratóriumi jegyzetei a mai napig radioaktívak, ezért a Francia Nemzeti Könyvtárban speciális, ólommal bélelt tárolókban őrzik őket. Ennek oka azokban a kísérletekben keresendő, amelyeket Marie férjével, Pierre Curie-vel együtt végzett a 19. század végén és a 20. század elején. A házaspár éveken keresztül dolgozott radioaktív anyagokkal úgy, hogy akkor még nem ismerték teljesen az ezekkel járó egészségügyi veszélyeket.
Marie Curie 1898-ban kezdte behatóbban vizsgálni a Henri Becquerel által felfedezett radioaktivitást. Kutatásai során feltűnt neki, hogy a Csehországból származó uránérc jóval radioaktívabb annál, mint amit pusztán az urántartalma indokolt volna. Curie ebből arra következtetett, hogy az ércben egy addig ismeretlen elemnek is jelen kell lennie. Pierre Curie-vel együtt egy párizsi iskola közelében található kis fészerben kezdtek dolgozni az új anyag elkülönítésén.
A munkakörülményeik rendkívül rosszak voltak. A helyiségben nem volt megfelelő szellőzés, nyáron elviselhetetlenül meleg lett, télen pedig a hőmérséklet a fagypont közelébe süllyedt. Esőben még az épület üvegteteje is beázott. Ahhoz, hogy nagyon kis mennyiséget nyerjenek ki a keresett anyagból, hatalmas mennyiségű nyersanyagot kellett feldolgozniuk. Egyes becslések szerint néhány év alatt körülbelül hét tonna uránérccel dolgoztak – írja a Spacedaily.
Marie Curie később arról is beszámolt, hogy egész napokon keresztül hatalmas öntöttvas edényekben kavarta a forrásban lévő masszát. Az ércet többször savban oldották fel, szűrték, kicsapatták, majd újra kristályosították, hogy fokozatosan eltávolítsák belőle a felesleges anyagokat. A rendkívül hosszadalmas munka végül eredményt hozott: 1902-ben Marie Curie körülbelül egytized gramm tiszta rádium-kloridot tudott előállítani, ami már elegendő volt az új elem atomtömegének meghatározásához.
A laboratórium egyik legkülönösebb jelensége a koncentrált rádiumvegyületeket tartalmazó edények halvány, kékeszöld fénye volt. A Curie házaspár azonban nem tudta, milyen veszélyes a radioaktív anyagok tartós közelsége. Pierre Curie például egy rádiumot tartalmazó mintát még a zsebében is hordott, hogy megmutathassa kollégáinak. Ennek következtében égési sérülés alakult ki a bőrén, amelynek gyógyulása hónapokig tartott.
Marie Curie ugyancsak modern védőfelszerelések nélkül dolgozott. Puszta kézzel kezelte a radioaktív mintákat, fiókokban tárolta őket, és éveket töltött a radioaktív anyagokkal szennyezett munkakörnyezetben. A radioaktív por lerakódott a laboratórium felületeire, a ruhákra, papírokra és a jegyzetfüzetek lapjaira is. Emiatt a Curie család egyes személyes tárgyai több mint egy évszázaddal később is radioaktívak.
A problémát elsősorban a rádium-226 rendkívül hosszú, mintegy 1600 éves felezési ideje okozza. Emiatt a vele szennyezett tárgyak radioaktivitása nagyon lassan csökken. Marie Curie jegyzetfüzetei kívülről teljesen hétköznapinak tűnnek: rendezett kézírás, számítások, dátumok, mérési eredmények és kisebb rajzok találhatók bennük. Egyes füzetek Pierre Curie feljegyzéseit is tartalmazzák, aki 1906-ban közlekedési balesetben vesztette életét.
Marie és Pierre Curie kutatásai alapvetően változtatták meg az anyag szerkezetéről alkotott tudományos képet, és megalapozták a radioaktivitás későbbi kutatását. 1903-ban Marie és Pierre Curie Henri Becquerellel közösen fizikai Nobel-díjat kapott. Marie Curie 1911-ben másodszor is Nobel-díjas lett, ezúttal kémiából, a rádium és a polónium kutatásáért. Ezzel ő lett az egyetlen ember, aki két különböző természettudományos területen kapott Nobel-díjat. Marie Curie 1934-ben aplasztikus vérszegénységben halt meg, halálát pedig összefüggésbe hozzák azzal, hogy hosszú éveken keresztül sugárzásnak volt kitéve.
