Az amerikai és kanadai lakosok körülbelül egyharmada hiszi, hogy a világvége még az életük során bekövetkezhet. Ezek a hiedelmek korántsem marginálisak: összefüggésben állnak a klímaváltozással, a világjárványokkal és a nukleáris kockázatokkal kapcsolatos felfogással.
Egy Brit Columbiai Egyetemen végzett tanulmány kimutatta, hogy az emberek nemcsak előre látják a katasztrófákat, hanem másképp is magyarázzák azokat. Egyesek emberi cselekedeteknek tulajdonítják az okokat – ezek a válaszadók nagyobb valószínűséggel támogatják a drasztikus intézkedéseket. Mások a világvége lehetőségét isteni tervvel társítják, ami a helyzet nagyobb elfogadásához vezet. Ez a szakadék még vallási csoportokon belül is megfigyelhető, kivéve az evangélikus protestánsokat és a muszlimokat, ahol a kulturális attitűdök stabilizálják a közös narratívát.
A személyes kontroll érzése kulcsszerepet játszik. Ha az emberek úgy hiszik, hogy befolyásolhatják az események kimenetelét, nagyobb valószínűséggel támogatják az aktív beavatkozást. Ha hiányzik belőlük ez az önbizalom, hajlamosak eltávolodni. Ez segít megmagyarázni, hogy ugyanazok a figyelmeztetések miért okozhatnak pánikot egyes emberekben, és beletörődést másokban.
A félelem önmagában ritkán mozgósít. Össze kell kapcsolnia azzal az érzéssel, hogy a helyzet még megváltoztatható. Különben a világ kétszer is véget érhet: először az emberek fejében, majd a valóságban.
