Megdöbbentő bizonyítékokat találtak a kőkorszaki kannibalizmusra Spanyolországban: régészek több száz, körülbelül hétezer éves emberi csontot vizsgáltak meg, amelyeken vágásnyomokat, emberi fogak nyomait, főzésre és a csontvelő kinyerésére utaló jeleket azonosítottak. A leletek a dél-spanyolországi Granada tartomány három neolitikus lelőhelyéről, a Malalmuerzo-, a Carigüela- és a Majolicas-barlangból kerültek elő. Bár már korábban is felmerült, hogy az itt élő emberek kannibalizmust gyakorolhattak, Palmira Saladié régész és kutatócsoportja radiokarbonos kormeghatározással és mikroszkópos vizsgálatokkal most részletes bizonyítékokat talált arra, hogy az emberi testeket szándékosan dolgozták fel – írja a Popular Mechanics.
A Malalmuerzo-barlangból származó leletanyag különösen nagy: összesen 714 csontot és csonttöredéket vizsgáltak, amelyek legalább 36 emberhez tartoztak. A maradványokat nagyjából Kr. e. 5300 és 4950 közé datálták. A csontokon olyan nyomokat fedeztek fel, amelyek arra utalnak, hogy a testekről kőeszközökkel távolították el a húst, a hosszabb csontokat pedig szándékosan törték fel, feltehetően azért, hogy hozzáférjenek a bennük található csontvelőhöz. Egyes maradványokon emberi fognyomokat is találtak, más csontok felületének elváltozása pedig arra utal, hogy megfőzték őket. A kutatók szerint a csontok jelentős részét nem sokkal az emberek halála után törték össze és dolgozták fel.
A koponyák kezelése még ennél is meghökkentőbb volt. Három felső állkapocscsonton olyan töréseket találtak, amelyek összefügghetnek azzal, hogy a koponyákat szándékosan felnyitották az agy eltávolítása érdekében. A Carigüela-barlangban pedig két emberi koponyából kialakított edényszerű tárgyat fedeztek fel. Elkészítésükhöz először eltávolították a fejbőrt és az izmokat, majd a koponya megmaradt részét gondosan megmunkálták és csészeszerű formára alakították. A hosszú csontokon szintén a feldarabolás és a hús eltávolításának nyomai maradtak fenn.
A Majolicas-barlangban újabb különös részletre figyeltek fel. Fiatalok és fiatal felnőttek egyes csontjait vörös színű por borította, amelyről kiderült, hogy cinóber. Ezt az ásványi pigmentet az őskorban rituális célokra is használhatták, ezért elképzelhető, hogy a kannibalizmusnak valamilyen temetkezési vagy vallási jelentősége is volt. A magyarázat azonban nem egyértelmű, mert állati csontokon is találtak hasonló vörös elszíneződést.
A kutatók számára éppen az indíték jelenti a legnagyobb rejtélyt. Az egyik lehetséges magyarázat az úgynevezett exokannibalizmus: ebben az esetben egy közösség ellenséges csoport tagjait ejthette foglyul vagy ölhette meg, majd fogyaszthatta el őket, akár bosszúból vagy a győzelem demonstrálásaként. A másik lehetőség az endokannibalizmus, amikor egy közösség saját halottainak testéből fogyaszt valamilyen temetési vagy vallási rituálé részeként. A jelenlegi bizonyítékok alapján nem lehet eldönteni, melyik magyarázat áll közelebb az igazsághoz.
A leletek azért is jelentősek, mert arra utalnak, hogy nem feltétlenül egyetlen rendkívüli eseményről volt szó. A csontok kormeghatározása alapján a kannibalizmusra utaló gyakorlat hosszabb időszakban is előfordulhatott a neolitikum során. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az őskori kannibalizmus értelmezése rendkívül nehéz, hiszen ugyanaz a viselkedés kapcsolódhatott erőszakhoz, háborúhoz, éhezéshez, temetkezési szokásokhoz vagy vallási rítusokhoz is. A spanyol barlangokban talált megfőzött és feltört emberi csontok, fognyomok, valamint a koponyákból kialakított csészék azonban erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az itt élő kőkorszaki közösségek legalább időnként valóban emberi testeket fogyasztottak.
képünk illusztráció
