A régészek feltárták az ókori művészet egy kevéssé ismert aspektusát: a görög és római szobrokat nemcsak festették és díszítették, hanem illatosították is. Az Oxford Journal of Archaeology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a szobrokat olajokkal és aromás anyagokkal illatosították, átalakítva ezzel a klasszikus művészetről alkotott képüket.
A kutatást Cecilie Brøns régész vezette, aki ősi szövegeket és szobrokon található fizikai nyomokat elemzett. Eredményei megkérdőjelezik azt a régóta fennálló hiedelmet, hogy a szobrok pusztán vizuális tárgyak voltak. Ehelyett a bizonyítékok arra utalnak, hogy több érzékszervet is megmozgattak, így az ősi művészet élménye magával ragadóbbá vált.
Történelmi feljegyzések megerősítik az illatos szobrok létezését
A klasszikus írások betekintést nyújtanak ebbe a gyakorlatba. A római szónok, Cicero leírta, hogyan kenték meg illatszerekkel Artemisz segestai szobrát.
Kallimakhosz görög költő írt II. Bereniké egyiptomi királynő szobráról, amelyről azt mondták, hogy illatos volt. Ezek a szövegek arra utalnak, hogy az illat fontos szerepet játszott abban, ahogyan az emberek a templomokban és a köztereken lévő szobrokat megtapasztalták.
A parfümök használata nem pusztán díszítő jellegű volt. Vallási rituálék során az istenek és fontos személyiségek szobrait olajokkal és illatos anyagokkal kezelték az áhítat jeleként.
A déloszi szentély feljegyzései felsorolják az áldozatokhoz felhasznált anyagokat, beleértve az olívaolajat, a méhviaszt és a rózsaillatokat. Ez arra utal, hogy a szobrok illatosítása széles körben elterjedt és szándékos gyakorlat volt.
Rituális gyakorlatokhoz kapcsolódó illatszer-workshopok
Régészeti bizonyítékok alátámasztják ezeket a beszámolókat. A kutatók illatszerkészítő műhelyeket fedeztek fel Délosz szigetén, ami arra utal, hogy a vallási szertartásokon használt illatanyagokat helyben állították elő. Ez a felfedezés a szobrok illatosítását a szervezett kézművességgel köti össze, ami tovább erősíti, hogy az illatok a rituális gyakorlatok szerves részét képezték.
Az ókori kézművesek speciális technikákat alkalmaztak ezen illatok felvitelére. Az egyik módszer, a ganózis, a szobrok viaszokkal és olajokkal való bevonása, hogy megőrizzék felületüket, miközben fokozzák megjelenésüket.
Vitruvius és idősebb Plinius római írók dokumentálták a pontusi viasz és speciális olajok használatát a szobrok elszíneződésének megakadályozására és fényes fényének biztosítására.
A parfümökön kívül a szobrokat textíliákkal és ékszerekkel is díszítették egy kosmézisnek nevezett folyamat során. Ez megerősítette azt az elképzelést, hogy ezeket a szobrokat, különösen az isteneket ábrázolókat, szent alakoknak tekintették. Pauszaniasz görög történész leírta, hogyan kenték meg rendszeresen olívaolajjal Zeusz olümpiai szobrát, hogy megvédjék elefántcsontját a párás éghajlattól.
Ősi parfümök nyomai maradtak fenn
Bár a legtöbb illatanyag az idők során elhalványult, néhány fizikai nyom megmaradt. A tudósok egy Kr. e. 3. századi, II. Bereniké királynőt ábrázoló szobrot elemezve méhviaszt fedeztek fel a felületén, ami arra utal, hogy illatos olajokkal kezelhették.
A virágok és füzérek illatosították a szobrokat. A római Floralia ünnep idején a szobrokat rózsákkal és ibolyákkal díszítették, illatukkal betöltötték a levegőt. Ezek az átmeneti, de jelentős részletek tovább hangsúlyozzák az ókori művészet multiszenzoros élményét.
A tudósok évszázadokon át tanulmányozták a görög-római szobrokat, elsősorban vizuális vonzerejük miatt, a kézművességre, a színekre és a díszítésre összpontosítva. Az új eredmények azonban arra utalnak, hogy az illat a megjelenésük szándékos és lényeges része volt.
Képünk illusztráció
Kép forrása: Pixabay
