Az ókori római város, Pompeii romjai között dolgozó régészek példátlan felfedezésre bukkantak, amely új megvilágításba helyezi a pusztulásra ítélt város utolsó pillanatait.
A Frontiers in Earth Science folyóiratban megjelent publikáció szerint egy földrengés jelentős szerepet játszott egy ókori római település pusztulásában és lakóinak halálában a Vezúv hírhedt kitörése során, Kr. u. 79-ben. A kutatók erre a következtetésre azután jutottak, hogy szokatlan mintázatokat fedeztek fel az épületek összeomlásában, valamint egy „érdekes” csontvázpárt.
Megjegyzendő, hogy a város pusztulásának okát vulkáni tevékenységnek, különösen a vulkáni törmelékek felhalmozódásának a tetőkön és a piroklasztikus áramlások hatásának tekintették, de az ilyen katasztrófákat kísérő szeizmikus tevékenység lehetséges szerepét nem vették figyelembe.
Ifjabb Plinius, a Vezúv kitörésének egyetlen túlélő szemtanúja, Tacitus történésznek írt leveleiben dokumentálta a katasztrófa alatti szeizmikus aktivitást. A tudósok szerint a kitörés első napjának éjszakáján rengéseket, a második nap hajnalán pedig heves szeizmikus rengéseket írt le.
Pompeii Insula dei Casti Amanti néven ismert részén végzett ásatások során a kutatók egy épület összeomlására utaló furcsa jeleket fedeztek fel. Ezek kezdetben a város vulkáni tevékenység általi pusztulására utaltak, de a tudósok úgy döntöttek, hogy egy alternatív magyarázatot vizsgálnak. Két, körülbelül 50 éves férfi csontvázára bukkantak, akik különféle sérüléseket és töréseket szenvedtek. A tudósok úgy vélik, hogy az épület szokatlan összeomlása, a halálos áldozatokkal együtt, szeizmikus aktivitással magyarázható.
