A maja naptárhoz kapcsolódó egyik legismertebb modern mítosz szerint az ősi civilizáció 2012. december 21-re jósolta a világ végét. Valójában azonban a maják semmiféle apokalipszist nem jeleztek előre: a félreértés abból született, ahogyan a modern világ értelmezte rendkívül összetett időszámítási rendszerüket. A maják úgynevezett hosszú időszámítása egy folyamatos napszámlálási rendszer volt, amelynek segítségével akár rendkívül távoli időpontokat is rögzíteni tudtak. A kutatók által leggyakrabban használt átszámítás szerint a jelenlegi nagy ciklus kezdete időszámításunk előtt 3114. augusztus 11-re esett. A maják ezt a rendszert többek között uralkodók trónra lépésének, katonai győzelmeknek és vallási szertartásoknak a dátumozására használták – írja az Adevarul .
A rendszer alapvetően húszas számrendszerre épült. Egy napot kinnek neveztek, húsz nap alkotott egy uinalt, 18 uinal egy 360 napos tunt, húsz tun egy katunt, húsz katun pedig egy baktunt. Egy baktun körülbelül 394 évig tartott, de a maja feliratokon ennél jóval nagyobb időegységek is megjelentek. Ez azért különösen fontos, mert azt bizonyítja, hogy a maják időszámítása nem egyszerűen egy adott időpontban „véget érő naptár” volt: olyan rendszerrel rendelkeztek, amellyel akár millió évekkel későbbi időpontokat is ki lehetett fejezni.
A 2012-es világvége-elmélet alapját az adta, hogy 2012 decemberében lezárult a hosszú időszámítás egyik nagy, 13 baktunból álló ciklusa. Ez több mint ötezer évet fogott át. A modern értelmezések egy része ebből arra következtetett, hogy ha a ciklus véget ér, akkor a maják szerint maga a világ is véget ér. A maja időszemlélet azonban ciklikus volt: egy nagy időszak lezárása után egyszerűen egy újabb következett. Hasonlóan ahhoz, ahogy december 31. után nem ér véget az idő, hanem január 1-jével új év kezdődik. A Smithsonian összefoglalója szerint 2012. december 21. valóban egy fontos hosszú időszámítási ciklus végét jelentette, de nem a világ végét.
A világvége-mítoszt tovább erősítették bizonyos maja feliratok félreértelmezései. Különösen híressé vált a mexikói Tortuguero 6. emlékművének VII. századi felirata, amely a 13. baktun lezárulásához kapcsolódó eseményt és Bolon Yokte nevű istenséget említi. Ebből később egyes szerzők apokaliptikus jóslatot próbáltak kiolvasni, a maja kultúra kutatói azonban nem találtak bizonyítékot arra, hogy a szöveg a Föld pusztulását jósolta volna.
A 2012-es dátum köré idővel egész világvége-ipar épült: könyvek, dokumentumfilmek, internetes összeesküvés-elméletek és hollywoodi produkciók terjesztették azt az elképzelést, hogy december 21-én valamilyen kozmikus katasztrófa következhet be. Szóba került bolygóütközés, a Föld mágneses pólusainak hirtelen felcserélődése és különféle csillagászati együttállások is, ezeknek azonban nem volt tudományos alapjuk. A régészeti és történeti bizonyítékok éppen az ellenkezőjét mutatják: a maják olyan időpontokat is rögzítettek és számoltak, amelyek messze 2012 utánra estek. Vagyis az egyik legismertebb „ősi világvége-jóslat” valójában nem maja prófécia volt, hanem egy modern félreértés, amelyet a média és a populáris kultúra tett világhírűvé.
