Az iráni háború gazdasági sikert hozott Oroszországnak, az olajárak egekbe szöktek, és enyhítették a szankciókat. De ez még mindig nem segít a Kremlnek legyőzni Ukrajnát.
A The New York Times (NYT) rovatában Szergej Schmemann publicista azt állítja, hogy az orosz gazdaság rövid fellendülést tapasztal az Iránt ért pusztító csapások közepette, amely nagyhatalom oly nagyra becsülte Vlagyimir Putyin orosz diktátort.
„Irán volt Oroszország legközelebbi partnere a Közel-Keleten, drónokat szállított az Ukrajna elleni csapásokhoz, és a szankciók megkerülésének legfontosabb útvonalát biztosította” – emlékeztetett a publicista.
Schmemann arra is emlékeztetett, hogy Irán nagyarányú veszteségei a Kreml venezuelai szövetségesének, Nicolás Maduronak az amerikai különleges művelet során történő elfogása után következtek be.
És ezt megelőzően a Kreml nem tudta megakadályozni egy másik szövetséges diktátor – Bassár el-Aszad – bukását Szíriában.
A publicista megjegyezte, hogy az Egyesült Államok következő célpontja Putyin egy másik szövetségese – Kuba.
„Ráadásul Oroszországot megfosztják attól, hogy beleszóljon Irán vagy más szövetségeseinek jövőjébe. Maduro megbuktatása után az olajtársaságokat kiszorítják Venezuelából. Januárban az amerikai erők megbánás nélkül lefoglaltak egy orosz tankert, amely állítólag megsértette a Venezuelával szembeni szankciókat” – írta a publicista.
A publicista szerint az ilyen elutasító bánásmód fájdalmas Putyin számára, aki Oroszország globális befolyását a szovjet szintre kívánja visszaállítani.
Trump Putyin kezében
„Donald Trump amerikai elnök titokzatos szimpátiája az orosz elnök iránt fontos aduász lett Putyin kezében, aki azt remélte, hogy ezzel elnyeri Washington támogatását az Ukrajna feletti győzelem eléréséhez: az egész Donbász elfoglalásához és az ország semlegesítéséhez. Ennek megfelelően Putyin kerülte, hogy személyesen kritizálja Trumpot barátai sorsa miatt” – írta Schmemann.
Ahogy azonban a publicista hangsúlyozta, Putyin dilemmája az, hogy fogalma sincs, mit tehet Trump ezután.
A háború azonban Oroszország számára nem kifizetődő.
Schmemann azzal érvel, hogy még ha orosz oligarchák finanszíroznák is az Ukrajna elleni háborút, és még ha figyelembe is vennénk az amerikai fegyverszállítmányok Kijevbe történő csökkenésének valószínűségét, a háború továbbra is hatalmas károkat okozna Oroszországnak.
„A háború minden egyes napjával Oroszország egyre jobban lemarad a nagyhatalmi versenyben, amely az elkövetkező években uralni fogja a globális geopolitikát. Oroszországnak nincs szüksége erőforrásokra az Ukrajna elleni háború folytatásához, ösztönzőkre a befejezéséhez” – mondja Thomas Graham, a Külkapcsolatok Tanácsának munkatársa.
Schmemann megjegyezte, hogy az iráni háború rövid távon gyengítette ezeket az ösztönzőket:
„De ugyanazoknak kell maradniuk: meg kell adniuk Ukrajnának azt, amire szüksége van a pozíciójának megtartásához, amíg Putyin rá nem jön, hogy az erőszak sehová sem vezet.”
