A katasztrofális populációcsökkenést túlélő koalák képesek helyreállítani genetikai sokféleségüket, ellentétben azzal a közhiedelemmel, hogy az alacsony genetikai sokféleség elkerülhetetlenül kihaláshoz vezet.
Egy 27 populációból származó 418 genomot vizsgáló tanulmány kimutatta, hogy a viktoriánus koalák, amelyek túléltek egy rendkívül súlyos populációs szűk keresztmetszetet (a 19. századi vadászat miatt számuk több százra csökkent), ma már nemcsak a populáció növekedését (500 000-re), hanem a genetikai felépülés jeleit is mutatják. Új mutációk halmozódnak fel populációikban, a rekombináció új génkombinációkat hoz létre, és a ritka variánsok gyorsabban jelennek meg a vártnál. Eközben az északi populációk, amelyek nagyobb genetikai sokféleséggel rendelkeznek, több káros mutációt hordoznak, és továbbra is csökkennek.
A kulcstényező nem a génállomány statikus „készlete”, hanem a populációdinamika – legyen szó növekedésről vagy csökkenésről. A növekedés még a kihalás közeli állapota után is lehetőséget kínál az evolúciós felépülésre.
Ez a megfigyelés megváltoztathatja a természetvédelemhez való hozzáállást: a genetikai sokféleség nem halálos ítélet, hanem csupán egy kiindulópont. Ha egy populáció növekedni kezd, a faj fokozatosan helyreállíthatja az elveszett genetikai variánsokat – írta meg a Gismeteo.
