A közel-keleti konfliktus eszkalációjától való félelmek már megjelennek az olajárakban, de a piac valódi reakciója csak akkor lesz egyértelmű, amikor a Brent határidős vételárak vasárnap este, New York-i idő szerint megnyílnak. Az év eleje óta a referenciaár mintegy 19%-kal emelkedett – hordónként több mint 72 dollárra –, elsősorban a régió exportjának esetleges zavarai miatt.
A The Wall Street Journal szerint a piac számára a legrosszabb forgatókönyv az lehet, ha Irán blokkolja a Hormuzi-szorost, egy mélytengeri átjárót Irán és Omán között, amely a világ napi olajszükségletének közel egyötödét szállítja. A hónap elején az árak megugrottak, miután Teherán bejelentette, hogy „biztonsági” okokból részlegesen lezárja a szorost.
A szoros teljes lezárása példa nélküli és nehéz feladat lenne, mondják az olajelemzők. Az RBC Capital Markets elemzői ugyanakkor megjegyezték, hogy Irán valószínűleg képes megtámadni a szorosban lévő tankereket és aknásítani a vizeket.
Bridget Payne, az Oxford Economics energia-előrejelzésekért felelős vezetője szerint már egy kisebb hajózási zavar, amely 50%-kal csökkenti a hajóforgalmat, hordónként 84 dollárra emelheti az olajárakat. A tranzit egy hétre történő teljes leállítása esetén 140 dollárra ugrana – ez a sokkhatás összehasonlítható egy teljes körű orosz invázió következményeivel Ukrajnában.
Az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatala (Energy Information Administration) szerint 2024-ben a szoroson áthaladó olaj közel 40%-a Szaúd-Arábiából származott. A királyság rendelkezik olyan csővezetékekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy részben megkerülje ezt a csomópontot, de a legtöbb mennyiség esetében nincsenek alternatív útvonalak.
Irán maga napi körülbelül 1,5 millió hordó olajat exportál, és a Kpler elemzői szerint az egyre növekvő amerikai katonai jelenlét közepette a lehető legtöbb olajjal töltötte meg tartályhajóit. Ennek a mennyiségnek egy részére valószínűleg még nincsenek vevői. Kína, Irán fő megrendelője, az utóbbi időben csökkentette a teheráni vásárlásait és növelte az oroszországi importot.
A Reuters szerint egy Irán elleni támadás megzavarhatja az olaj- és gázkitermelést, és károsíthatja az energetikai infrastruktúrát a Közel-Keleten.
„Irán, az OPEC harmadik legnagyobb termelője, a világ olajkészleteinek mintegy 4,5%-át termeli. Irán termelése körülbelül napi 3,3 millió hordó nyersolajat, valamint napi 1,3 millió hordó kondenzátumot és egyéb folyékony halmazállapotú terméket jelent” – áll az anyagban.
Az iráni olaj fő vásárlói a kínai magánfinomítók, ami miatt az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma szankciókat vezetett be néhányukkal szemben. Kína azt állítja, hogy nem ismeri el a kereskedelmi partnereivel szembeni egyoldalú szankciókat, de az iráni nyersolaj-vásárlásai csökkentek.
Mivel Irán igyekszik megvédeni tartalékait az esetleges amerikai csapásoktól, rekord mennyiségű olajat halmozott fel – körülbelül 200 millió hordót, ami körülbelül kétnapi globális fogyasztásnak felel meg.
Teherán évek óta kijátssza a szankciókat olyan intézkedésekkel, mint az olaj tengeren történő átrakása egyik hajóról a másikra, az olaj eredetének megváltoztatása, valamint a tartályhajók helyének eltitkolása.
Az elemzők szerint Szaúd-Arábia és más OPEC-tagok ellensúlyozhatnák az Iránból érkező csökkenő kínálatot a szabad kapacitások felhasználásával a termelés növelésére, még akkor is, ha ezt a szabad kapacitást szűkíti a termelőcsoport tavaly vállalt termelésnövekedése.
