Hat hónappal azután, hogy az Egyesült Államok és Izrael megindította katonai műveleteit Irán ellen, a háború a Reuters értékelése szerint elhúzódó patthelyzetté vált. Irán nem adta meg magát, a Hormuzi-szoros hajóforgalma továbbra is súlyosan akadozik, és egyelőre nem látszik világos diplomáciai út a konfliktus lezárására. Donald Trump korábban azt jósolta, hogy a háború körülbelül négy hét alatt véget érhet, most azonban Washington láthatóan ismét nagyobb hangsúlyt helyez a gazdasági nyomásgyakorlásra. Marco Rubio külügyminiszter amerikai szövetségeseknek azt jelezte, hogy egyelőre nem valószínű újabb amerikai támadások megindítása. A Reuters hat olyan következményt emelt ki, amelyek már most hosszabb távon meghatározhatják az Egyesült Államok, Irán és a világgazdaság helyzetét – írja a Reuters.
Az egyik legsúlyosabb következmény Trump belpolitikai támogatottságának visszaesése. A Reuters/Ipsos felmérései szerint az amerikai elnök támogatottsága a háború kezdete óta 40 százalékról 33 százalékra csökkent, magát a konfliktust pedig az amerikaiak mindössze 31 százaléka támogatja. Ebben fontos szerepet játszanak az emelkedő üzemanyagárak, amelyek különösen kellemetlenek Trump számára, hiszen 2024-es kampányában az amerikaiak megélhetési költségeinek csökkentését ígérte. A háború ráadásul a Republikánus Párton belül is törésvonalat hozott létre: az izolacionistább politikusok mielőbbi lezárást szeretnének, más republikánusok viszont további katonai nyomást sürgetnek Iránnal szemben. Mindez különösen érzékeny kérdés a novemberi félidős kongresszusi választások előtt.
A háború a világgazdaságot is megrázta, bár egyelőre kisebb mértékben, mint amit kezdetben sokan vártak. A Hormuzi-szoroson normális körülmények között a világ energiaellátásának körülbelül ötöde halad keresztül, ezért a hajózás akadályozása jelentősen megemelte az olaj árát. A Nemzetközi Valutaalap a háború kezdete óta kétszer is lefelé módosította globális növekedési előrejelzését: a januárban várt 3,3 százalék helyett jelenleg 3 százalékos világgazdasági növekedéssel számol 2026-ra. Az 1970-es évek olajválságaihoz hasonló összeomlás azonban nem következett be, részben azért, mert a fejlett gazdaságok ma kevésbé energiaintenzívek, miközben a beruházások és többek között a mesterséges intelligenciához kapcsolódó technológiai fellendülés is tompítja a negatív hatásokat.
Irán közben súlyos katonai veszteségeket szenvedett, de korántsem vált harcképtelenné. Brad Cooper admirális májusi kongresszusi beszámolója szerint az amerikai erők 161 iráni haditengerészeti egységet semmisítettek meg, az iráni légvédelem 82 százalékát pedig működésképtelenné tették. Az iráni légierő, amely korábban naponta akár száz bevetést is teljesített, gyakorlatilag leállt. Az amerikaiak ugyanakkor biztosan csak Irán hatalmas rakétakészletének körülbelül egyharmadát tudták megsemmisíteni. Teherán ezért továbbra is rendelkezik rakétákkal és drónokkal, amelyekkel hajókat és amerikai katonai létesítményeket támadhat. A háború több ezer ember halálát okozta, és tovább súlyosbította az iráni gazdasági válságot: júliusban az élelmiszerárak éves inflációja elérte a 128 százalékot.
A konfliktus egyik paradox következménye, hogy miközben az amerikai–izraeli hadjárat egyik célja az iráni fenyegetés csökkentése volt, a Közel-Kelet összességében bizonytalanabbá vált. Iráni rakéta- és dróntámadások érték az Egyesült Államokkal szövetséges öböl menti országokat, amerikai katonai és diplomáciai létesítményeket is találat ért, és a légiközlekedésben is fennakadások keletkeztek. Az iráni hajózási támadásokhoz ráadásul a húszik Vörös-tengeri blokádja is társult, ami megemelte a biztosítási és szállítási költségeket, valamint újabb problémákat okozott a nemzetközi ellátási láncokban.
Az Egyesült Államok ugyanakkor részben elérhette egyik legfontosabb katonai célját: lassíthatta az iráni atomprogramot. Az amerikai és izraeli támadások súlyosan megrongálták Irán három ismert urándúsító létesítményét, valamint több olyan helyszínt, amelyet fegyverfejlesztéssel hoztak összefüggésbe. Több vezető iráni atomtudós is meghalt izraeli támadásokban. Az amerikai hírszerzés májusi értékelése szerint Iránnak jelenleg akár egy évre lehet szüksége ahhoz, hogy egy atombombához elegendő hasadóanyagot állítson elő, szemben a háború előtti legfeljebb körülbelül hat hónappal. A bizonytalanság azonban óriási, mert a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei nem tértek vissza az iráni nukleáris létesítményekbe, és továbbra sem tudják ellenőrizni annak a mintegy 440 kilogramm, 60 százalékosra dúsított uránnak a helyét, amely már a 2025-ös támadások előtt is komoly aggodalmat okozott.
A hatodik következmény magát az amerikai haderőt érinti. A hosszú háború komoly terhet ró az Egyesült Államok katonai készleteire. Egy májusi kongresszusi jelentés szerint 42 amerikai katonai repülőeszköz veszett oda iráni támadások vagy balesetek következtében. A Reuters szerint bizonyos precíziós rakéták globális amerikai készletét gyakorlatilag teljesen felhasználták, míg a Center for Strategic and International Studies becslése alapján júliusra az Egyesült Államok Patriot elfogórakétáinak körülbelül 65 százalékát, THAAD-rakétáinak pedig legalább 38 százalékát használta fel. Washington emellett Európából és az ázsiai–csendes-óceáni térségből is vadászgépeket, hadihajókat és más katonai eszközöket irányított át a Közel-Keletre, ami felveti a kérdést, hogy egy másik válság esetén milyen gyorsan tudna megfelelő erőt mozgósítani.
Hat hónap után tehát egyik fél sem érte el egyértelműen a célját. Irán katonailag és gazdaságilag súlyosan meggyengült, atomprogramját valószínűleg visszavetették, de a rendszer nem omlott össze, Teherán nem kapitulált, és továbbra is képes katonai csapásokat végrehajtani. Az Egyesült Államok közben komoly katonai erőforrásokat és fegyverkészleteket használt fel, a háború egyre népszerűtlenebb az amerikai közvéleményben, a Hormuzi-szoros problémája pedig továbbra sem oldódott meg. A Reuters értékelése alapján a gyors győzelemnek indult konfliktus így fél év alatt drága, bizonytalan kimenetelű háborúvá vált, amelynek politikai, katonai és gazdasági következményei jóval tovább tarthatnak magánál a harcoknál.
