Továbbra sem látszik, hogy mikor lehet meg az orosz-ukrán megállapodás. Miközben a jelek szerint már mind a két fél nyitott lenne a háború befejezésére még mindig nincs tűzszünet. Az utóbbi időkben Donald Trump mintha hátrébb lépett volna a folyamatokból. Az amerikai elnök valójában nem teljesen „szállt ki” a békefolyamatból, inkább visszalépett a közvetlen közvetítői szerepből. Az amerikai kormányzat már korábban jelezte, hogy nem akarja korlátlan ideig vezetni a tárgyalásokat, ha Oroszország és Ukrajna nem tesz konkrét engedményeket.
A háttérben az állt, hogy hónapokon át tartó egyeztetések után sem sikerült áttörést elérni a legfontosabb kérdésekben, például a területi vitákban, a tűzszünet feltételeiben és a biztonsági garanciák ügyében. Több elemző szerint Trump nem akarta politikailag magára vállalni egy elhúzódó, eredménytelen közvetítés terhét, különösen úgy, hogy sem Moszkva, sem Kijev nem mutatott kellő rugalmasságot.
Közben 2026 elején az iráni válság és a Közel-Kelet került Washington figyelmének középpontjába, ami szintén háttérbe szorította az ukrán ügyet. Az utóbbi napokban ugyanakkor a G7-csúcson Trump ismét aktívabban foglalkozott Ukrajnával, találkozott Volodimir Zelenszkij-jel, és újabb nyomást helyezett Oroszországra a béketárgyalások érdekében.
Trump nélkül is létrejöhet megállapodás, de jelenleg sokkal nehezebb lenne. Az Egyesült Államok továbbra is az egyetlen szereplő, amely egyszerre rendelkezik jelentős befolyással Ukrajnára és közvetlen kommunikációs csatornákkal Moszkvához. Ugyanakkor a békefolyamat sikere végső soron nem Trumpon, hanem azon múlik, hogy Oroszország és Ukrajna hajlandó-e kompromisszumokat kötni.
A legesélyesebb közvetítő jelenleg valószínűleg Recep Tayyip Erdoğan és Törökország. Ankara évek óta kapcsolatban áll mindkét féllel, korábban is adott otthont tárgyalásoknak Isztambulban, és 2026-ban is többször felajánlotta a közvetítést. Oroszország és Ukrajna egyaránt elfogadható partnernek tekinti, ami ritka ebben a konfliktusban.
Szóba kerülhetnek még európai vezetők, például Emmanuel Macron vagy Friedrich Merz, de Moszkva általában bizalmatlanabb velük szemben, mert Oroszország szerint Európa túl egyértelműen Ukrajna oldalán áll.
Ami a valódi akadályt jelenti: nem a közvetítő személye, hanem a tartalmi kérdések. A területi viták, a biztonsági garanciák, a szankciók és Ukrajna jövőbeli nemzetközi helyzete továbbra is rendkívül nehéz témák. Emiatt még egy kiváló közvetítő sem tud békét teremteni, ha a felek úgy érzik, hogy a harctéren még jobb pozíciót érhetnek el.
A legtöbb diplomáciai szakértő valószínűleg azt mondaná, hogy egy esetleges jövőbeli megállapodás leginkább amerikai nyomás, török közvetítés és európai garanciák kombinációjával jöhet létre, nem pedig egyetlen vezető személyes közbenjárásával.
