Mickey Rourke élete szinte önmagában egy hollywoodi film forgatókönyve: volt ünnepelt filmsztár és szexszimbólum, hátat fordított Hollywoodnak azért, hogy profi ökölvívó legyen, súlyos sérüléseket szenvedett, karrierje szinte teljesen összeomlott, majd évtizedekkel később olyan visszatérést produkált, amely egészen az Oscar-jelölésig repítette. A teljes nevén Philip Andre Rourke Jr. 1952. szeptember 16-án született a New York állambeli Schenectadyben, vagyis 2026. szeptember 16-án tölti be a 74. életévét.
Rourke gyerekkora nem volt egyszerű. Szülei elváltak, édesanyja később újraházasodott, a család pedig Floridába költözött. Rourke később arról beszélt, hogy nevelőapja erőszakosan viselkedett vele és édesanyjával. Fiatalon az ökölvívásban talált menedéket: Miamiban kezdett bokszolni, jóval azelőtt, hogy komolyan foglalkozott volna a színészettel. Az amatőr bokszot végül agyrázkódások miatt hagyta abba, majd New Yorkban színészetet tanult.
Filmes karrierje az 1970-es évek végén indult, első moziszerepe Steven Spielberg 1941 című filmjében volt. Az igazi áttörést az 1981-es Body Heat, majd Barry Levinson 1982-es Diner című filmje hozta meg. Ezt Francis Ford Coppola Rumble Fish című alkotása követte, amelyben Rourke már egyértelműen megmutatta azt a különös, visszafogott, mégis intenzív jelenlétet, amely a nyolcvanas évek egyik legizgalmasabb amerikai színészévé tette.
Az 1980-as évek közepére Rourke Hollywood egyik legnagyobb férfi sztárjává és szexszimbólumává vált. Ebben óriási szerepe volt az 1986-os 9 és ½ hétnek, amelyben Kim Basinger partnere volt. A film erotikus tartalma miatt óriási figyelmet kapott, Rourke pedig nemzetközi sztárrá vált. Később olyan kultikus filmekben szerepelt, mint az Angel Heart Robert De Niróval és a Charles Bukowski által írt Barfly.
Érdekesség, hogy Rourke maga nem igazán élvezte a jóképű hollywoodi szívtipró szerepét. Egy későbbi interjúban arról beszélt, hogy soha nem tekintett magára különösebben jóképű férfiként, és kifejezetten zavarta, amikor szexszimbólumként kezelték. A nyolcvanas évek végére ráadásul egyre rosszabb döntéseket hozott, több gyenge filmet vállalt, konfliktusai voltak Hollywoodban, és saját bevallása szerint elveszítette a színészet iránti szenvedélyét és önbecsülését.
Ekkor hozta meg pályafutása egyik legmeghökkentőbb döntését: a filmsztárból profi ökölvívó lett. Az 1990-es évek elején gyakorlatilag félretette színészi karrierjét, és visszatért fiatalkori szenvedélyéhez. Rourke később úgy magyarázta, hogy a boksz számára terápiát jelentett, és szüksége volt valamire, ami kiszakította abból az életből, amelyben már nem érezte jól magát. Profi mérkőzésein veretlen maradt, de a ring nagyon komoly árat követelt tőle.
Többször eltört az orra, megsérült az arccsontja, a keze és más testrészei, agyrázkódásokat szenvedett, és végül egészségügyi okokból abba kellett hagynia a bokszot. Arcán rekonstrukciós műtéteket végeztek; Rourke maga beszélt arról, hogy az orrát több alkalommal operálták, és az egyik helyre a füléből vett porcot használtak. A külsejének drámai megváltozásában tehát a bokszsérülések és az azokat követő műtétek is szerepet játszottak.
A boksz miatt ráadásul egy legendás filmes lehetőségről is lemaradt. Rourke elmondása szerint Quentin Tarantino elküldte neki a Ponyvaregény forgatókönyvét, és a később Bruce Willis által eljátszott bokszoló, Butch szerepére gondolt rá. Rourke azonban éppen egy mérkőzésre készült, és saját bevallása szerint el sem olvasta rendesen a forgatókönyvet. Utólag ezt rossz döntésnek nevezte.
Amikor visszatért a filmezéshez, már egészen más helyzetben találta magát. A korábbi szívtipróból karakterszínész lett, és hosszú ideig kisebb, sokszor alacsonyabb presztízsű szerepeket kapott. A nagy fordulatot 2005-ben a Sin City hozta. Rourke Marv szerepében szinte felismerhetetlen volt, alakítását azonban rendkívül kedvezően fogadták, és Hollywood ismét elkezdett komolyan számolni vele.
A valódi csoda három évvel később következett. Darren Aronofsky A pankrátor (The Wrestler) című filmjében Rourke egy kiöregedett, fizikailag megtört egykori pankrátorsztárt, Randy „The Ram” Robinsont alakította. A szerep és Rourke saját élettörténete között annyi párhuzam volt – egy hajdani sztár, akinek teste tönkrement, karrierje összeomlott, de még egyszer megpróbál visszatérni –, hogy az alakítás szinte önéletrajzi erejűnek hatott.
A szerepért Golden Globe-ot és BAFTA-díjat nyert, valamint Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. Az Oscart végül Sean Penn kapta a Milk főszerepéért, de Rourke visszatérése ettől még Hollywood egyik emlékezetes karrierfordulata lett. Ezután ismét nagyszabású produkciókban szerepelt: ő játszotta Ivan Vankót a 2010-es Vasember 2-ben, és ugyanabban az évben feltűnt a The Expendables – A feláldozhatók című filmben is.
Magánélete legalább annyira viharos volt, mint pályafutása. Kétszer házasodott, és nincs gyermeke. Első felesége Debra Feuer színésznő volt, akivel 1981-ben házasodtak össze, majd 1989-ben elváltak. Második felesége Carré Otis modell és színésznő lett, akivel a Vad orchideában is együtt szerepelt. 1992-ben házasodtak össze, kapcsolatuk azonban viharos volt; Rourke-ot 1994-ben házastársi bántalmazás gyanújával letartóztatták, Otis később visszavonta a vádakat. Házasságuk 1998-ban válással végződött.
Rourke életének meglepően fontos szereplői a kutyái. Többször beszélt arról, hogy különösen a csivavái segítették át élete legsötétebb időszakain. Egy korábbi interjúban arról beszélt, hogy kutyái felelősségérzetet és kapaszkodót adtak neki akkor, amikor személyes és szakmai élete egyaránt szétesett. Mélyen vallásosnak is vallotta magát, és saját életének felemelkedéseit és bukásait gyakran a hitének szemszögéből értelmezte.
Még egy különös fejezet következett: 2014-ben, 62 évesen ismét ringbe szállt Moszkvában, több mint húsz évvel azután, hogy befejezte profi bokszkarrierjét. Elliot Seymour ellen a második menetben technikai KO-val nyert egy bemutató mérkőzésen. Ellenfele később azt állította, hogy pénzt ígértek neki azért, hogy elveszítse a meccset, így az eredményt komoly vita övezte.
Mickey Rourke történetének talán legérdekesebb része ezért nem egyetlen filmje. Pályafutása többször is olyan mélységbe került, ahonnan Hollywoodban ritkán sikerül visszatérni. A nyolcvanas évek ünnepelt szívtiprójából bokszoló lett, a ringben súlyosan megsérült, évekre kiszorult az élvonalból, majd ötvenes évei közepén A pankrátorral ismét a világ egyik legtöbbet méltatott színészévé vált. Éppen ezért Randy Robinson szerepe különösen erősen kötődik hozzá: a film egy megtört egykori sztárról szól, aki minden vesztesége ellenére még egyszer megpróbálja bebizonyítani, hogy nem ért véget a története – és 2008-ban lényegében ugyanezt tette Mickey Rourke is.
