Egy eddig jég által eltakart sziget bukkant elő Norvégia sarkvidéki területén, a Spitzbergákon, miután jelentősen visszahúzódott az Austfonna-gleccser. A körülbelül 0,45 négyzetkilométeres földdarabot az idei nyáron készült műholdfelvételeken azonosították. Geir Moholdt, a Norvég Sarkkutató Intézet glaciológusa szerint a radarfelvételek alapján a terület már tavaly késő ősszel teljesen különvált a gleccsertől, jelenleg pedig mintegy 400 méter széles vízsáv választja el a jégfronttól – írja az aa.com.
A kis sziget az Austfonna délkeleti partvidékén, Harald V Land területén található. Valójában nem újonnan keletkezett szárazföldről van szó: a földdarab korábban is létezett, azonban a gleccser jege összekötötte a környező területtel, ezért nem különálló szigetként jelent meg. Ahogy a jég visszahúzódott, egy tengerszoros nyílt meg, és a korábban jégbe ágyazott terület önálló szigetté vált. A kutatók nagyjából egy hónappal ezelőtt figyeltek fel rá az idei nyári műholdképeken.
Az Austfonna Norvégia legnagyobb gleccsere, jégfrontja több mint 180 kilométer hosszan húzódik, amivel a Norvég Sarkkutató Intézet szerint az északi félteke leghosszabb gleccserfrontja. A jégtömeg azonban rendkívül gyors ütemben zsugorodik. Moholdt szerint az elmúlt években a Spitzbergák gleccserei átlagosan évente több mint egy méternyi felszíni jeget veszítettek, ami jóval meghaladja a korábban megfigyelt olvadási ütemet.
A kutatók szerint az Austfonna és az új sziget között kialakult, több száz méteres távolság arra utal, hogy a folyamatban a melegedő tengervíznek különösen fontos szerepe van. Ez összhangban áll azzal, hogy az elmúlt években a Spitzbergák keleti részén egyre erőteljesebb óceáni felmelegedést figyeltek meg. Ezzel párhuzamosan a melegebb nyarak is fokozzák a felszíni olvadást, így a gleccserek nemcsak visszahúzódnak, hanem egyre vékonyabbá is válnak.
A változás olyan gyors, hogy már a Spitzbergák térképeit is folyamatosan frissíteni kell. A gleccserek visszahúzódásával hosszabbá válnak a fjordok, új folyómedrek és síkságok alakulhatnak ki, az olvadó permafroszt pedig tovább módosítja a tájat. Anne Urset, a Norvég Sarkkutató Intézet geodétája szerint a pontos térképek nemcsak a kutatóknak fontosak: a helyi hatóságok, a rendőrség, a repülésben dolgozók és a térségben közlekedők biztonsága szempontjából is nélkülözhetetlenek.
A most előbukkant sziget ráadásul valószínűleg nem az utolsó. Moholdt szerint több olyan területet is ismernek, amely a gyors felmelegedés és a jég további visszahúzódása miatt a közeljövőben önálló szigetté válhat. Hosszabb távon a gleccserek egyre inkább a szárazföld belseje és a magasabb hegyvidékek felé húzódhatnak vissza. A kutató szerint egyes kisebb gleccserek akár még a jelenlegi generációk életében teljesen eltűnhetnek, míg a legnagyobb jégtömegek a jelenlegi folyamatok mellett még néhány száz évig fennmaradhatnak.
