Christa Pike-ot pentobarbitállal próbálták kivégezni, amely egy erős barbiturát. Nagy dózisban mély eszméletlenséget, a légzés leállását, majd keringés-összeomlást és halált kell előidéznie. Pike azonban két adag beadása után is életben maradt, ezért végül kórházba szállították, ahol életmentő kezelést kapott.
Egyelőre nem állapították meg biztosan, miért nem működött a kivégzés, ezért erről független vizsgálat indult. Pike ügyvédei azonban már hónapokkal korábban figyelmeztettek a veszélyre. A nő trombocitózisban szenved, vagyis kórosan magas lehet a vérlemezkeszáma, emellett az ügyvédei szerint rendkívül vékony vénái vannak. Attól tartottak, hogy nehéz lesz megfelelő intravénás hozzáférést kialakítani, illetve a véralvadással kapcsolatos problémák miatt a pentobarbitál beadása nem a tervezett módon zajlik majd. A kivégzés során valóban komoly problémák történtek, de azt még nem bizonyították, hogy pontosan Pike betegsége vagy az infúzióval kapcsolatos hiba okozta a kudarcot.
Az ügyvédek éppen ezért már a kivégzés előtt azt kérték a bíróságtól, hogy ne Tennessee szokásos méreginjekciós eljárását alkalmazzák. Alternatívaként egy vékonyabb, 23-as „butterfly” tűvel végzett módosított injekciós eljárást, illetve akasztást javasoltak. Érvelésük szerint ezek kisebb kockázatot jelenthettek volna Pike számára a hosszan tartó, szükségtelen szenvedés szempontjából. Tennessee azonban az akasztást nem engedélyezett kivégzési módként alkalmazza, ezért a kérelmet elutasították.
A kivégzés előtti utolsó szakaszban kivégzőosztag általi agyonlövés is felmerült Pike részéről: egy nőkből álló kivégzőosztagot kért a méreginjekció helyett. Így nem arról volt szó, hogy Pike megpróbálta elkerülni a halálbüntetést azzal, hogy más módszert kért; ügyvédei azt állították, hogy az ő egészségi állapotában a Tennessee által alkalmazott pentobarbitálos eljárás különösen nagy kockázatot jelenthet. A sikertelen kivégzés után ez a korábbi figyelmeztetés került az ügy egyik központi kérdésévé.
