Ukrajna újabb lépéssel alakítja át a tengeri hadviselést. A korábban elsősorban robbanóanyaggal megrakott, távirányítású támadóhajóként alkalmazott tengeri drónokból egyre inkább többcélú fegyverplatformokat, gyakorlatilag apró, személyzet nélküli repülőgép-hordozókat készít. A fejlesztések jelentőségét az adja, hogy ugyanaz a pilóta nélküli hajó már nemcsak nekimehet egy ellenséges célpontnak, hanem légvédelmi rakétákat vagy kisebb repülő drónokat is magával vihet, majd azokat több tíz vagy akár több száz kilométerrel közelebb juttathatja a célpontjukhoz – írja a The New York Times.
A háború kezdetén Oroszország egyértelmű fölényben volt a Fekete-tengeren. Ukrajna hagyományos haditengerészete nem tudta felvenni a versenyt az orosz Fekete-tengeri Flottával, ezért Kijev más megoldást keresett. Az egyszerűnek tűnő, robbanóanyaggal megrakott tengeri drónok fokozatosan komoly fenyegetéssé váltak az orosz hadihajókra és kikötőkre. Az ukrán műveletek olyan nyomást helyeztek az orosz flottára, hogy Moszkvának hajói egy részét a Krímből távolabbi és jobban védhető kikötőkbe kellett áthelyeznie.
Most azonban már nem egyszerűen úszó bombákról beszélhetünk. Az ukrán fejlesztők olyan tengeri drónokat építenek, amelyek repülő drónokat indíthatnak a fedélzetükről. Ennek hatalmas taktikai előnye van. Egy szárazföldről felszálló kisebb drón hatótávolsága korlátozott, de ha egy pilóta nélküli hajó több száz kilométerre kiviszi a tengerre, a drón már egészen más irányból és jóval közelebbről támadhatja az orosz célpontot.
Az ukránok ezt a módszert már támadó műveletben is alkalmazták. A Tuapsze és Novorosszijszk elleni műveletek előkészítésekor problémát jelentettek az oroszok tengeri olajplatformokra telepített radarjai. Ezek időben észlelhették a közeledő ukrán tengeri drónokat. Az ukrán erők ezért egy körülbelül 3,5 tonnás Katran tengeri drón fedélzetéről indítottak kisebb légi drónokat. Ezek megtámadták az olajplatformokon elhelyezett radarokat. Miután a megfigyelőrendszereket kiiktatták, más ukrán tengeri drónok könnyebben közelíthették meg az orosz kikötőket.
Ez gyakorlatilag ugyanannak az elvnek egy kicsinyített, pilóta nélküli változata, amely miatt a hagyományos repülőgép-hordozók olyan fontosak. A repülőeszköz indítási pontját közelebb lehet vinni az ellenséghez. Csakhogy egy ilyen ukrán „mini hordozó” nem több tízezer tonnás, több milliárd dolláros hadihajó több ezer emberrel a fedélzetén, hanem egy viszonylag kis méretű, személyzet nélküli platform, amelynek elvesztése összehasonlíthatatlanul kisebb veszteséget jelent.
Ráadásul Ukrajna már légvédelmi feladatokra is használja a tengeri platformokat. 2026 áprilisában az ukrán 412. pilóta nélküli rendszerek dandárja két orosz Shahed típusú drónt semmisített meg olyan elfogó drónokkal, amelyeket vízi platformról indítottak. Ezzel a tengeri drón lényegében mozgó légvédelmi állássá vált.
Ez különösen érdekes lehet a Fekete-tengeren. Ha Ukrajna nagyobb számban tud ilyen eszközöket alkalmazni, akkor olyan területekre is előretolhatja légvédelmi vagy drónindító képességeit, ahol hagyományos hadihajókat túl veszélyes lenne bevetni. Az eszközök ráadásul folyamatosan változtathatják a helyzetüket, ami megnehezítheti az orosz erők számára a felderítésüket és megsemmisítésüket.
A következő lépés még komolyabb lehet. Az ukrán fejlesztők már azon dolgoznak, hogy nagyobb hatótávolságú és nehezebb fegyvereket telepítsenek a tengeri drónokra. Ha ez sikerül, az eszközök a jövőben nemcsak kisebb FPV drónokat vagy elfogóeszközöket szállíthatnak, hanem komolyabb csapásmérő fegyverek indítóplatformjaivá is válhatnak.
A Sea Baby egyik továbbfejlesztett változatát például már úgy alakították át, hogy több FPV drónt vihessen magával. Az ukrán elképzelés lényege, hogy a tengeri platform észrevétlenül megközelíti az ellenséges partokat, majd csak ott indítja útjára a kisebb támadóeszközöket. Egyes változatok optikai szálon irányított FPV-ket is hordozhatnak, amelyek sokkal kevésbé érzékenyek a hagyományos rádióelektronikai zavarásra.
A fejlesztések azért is keltenek nemzetközi érdeklődést, mert Ukrajna lényegében kényszerből hozott létre egy új haditengerészeti koncepciót. Ahelyett, hogy megpróbált volna hagyományos cirkálókat, fregattokat vagy rombolókat szembeállítani az orosz flottával, olcsóbb és személyzet nélküli rendszerekkel kezdte korlátozni annak mozgását. Most pedig ezeket az eszközöket egyre több feladatra teszi alkalmassá.
Az ukrán tengeri drónokat gyártó vállalatok technológiája iránt külföldön is van érdeklődés. A Magura és Sargan rendszerek fejlesztői amerikai és norvég együttműködési lehetőségekről tárgyalnak, miközben balti államokból, a Perzsa-öböl térségéből és Japánból is érdeklődés mutatkozik az ukrán technológia és annak helyi gyártása iránt.
A Fekete-tengeren zajló háború így egy olyan változást mutat meg, amely messze túlmutathat Ukrajnán és Oroszországon. Egy kisebb ország hagyományos értelemben vett nagy haditengerészet nélkül is képes lehet veszélyessé tenni a tengert egy nála sokkal erősebb flotta számára. Most pedig az egyszer használatos robbanó motorcsónakból fokozatosan felderítőeszköz, légvédelmi platform, drónhordozó és csapásmérő rendszer válik. Ha a fejlesztés ebben az irányban folytatódik, a jövő tengeri háborúiban a hatalmas hadihajók mellett egyre nagyobb szerepet kaphatnak az olcsóbb, egymással együttműködő pilóta nélküli eszközök – és ennek egyik legfontosabb kísérleti terepe jelenleg a Fekete-tenger.
