Tony Curtis a klasszikus Hollywood egyik legismertebb színésze volt, akinek élete legalább annyira fordulatosnak bizonyult, mint filmjei. A világ elegáns, jóképű filmsztárként ismerte meg, ám Bernard Schwartz néven született 1925. június 3-án New Yorkban, magyar-zsidó bevándorlócsalád gyermekeként. Édesapja, Schwartz Manó – Emanuel Schwartz – Mátészalka környékéről származott, édesanyja, Klein Ilona pedig a történelmi Magyarország északkeleti részéről, Nagymihályról, a mai szlovákiai Michalovcéről. Magyar kötődése nem pusztán távoli családi kapcsolat volt: gyermekkorában otthon magyarul beszéltek, és Curtis csak öt-hat éves kora körül tanult meg angolul. Később is büszkén vállalta magyar származását.
Gyermekkora azonban távol állt a későbbi hollywoodi csillogástól. Édesapja szabóként dolgozott, a család pedig egy időben a szabóműhely hátsó részében lakott. Olyan súlyos anyagi nehézségekkel küzdöttek, hogy Tonyt és testvérét, Juliust 1933-ban körülbelül egy hónapra árvaházba kellett adniuk, mert szüleik nem tudták megfelelően ellátni őket. Curtis később újabb tragédiát élt át: Julius még gyermekként meghalt egy közlekedési balesetben. A nélkülözésből induló fiú néhány évtizeddel később Hollywood egyik legnagyobb sztárja lett.
A második világháború Curtis életében is meghatározó szerepet játszott. 1943-ban, 18 éves korában belépett az amerikai haditengerészetbe. A háború után kezdett komolyabban foglalkozni a színészettel, majd 1948-ban Hollywoodba került, ahol szerződést kapott a Universal stúdiótól. Ekkoriban változtatta meg a nevét is: Bernard Schwartzból előbb Anthony Curtis, majd Tony Curtis lett. Az új név mögött azonban magyar családi háttere egész életében megmaradt.
Az 1950-es évekre Curtis Hollywood egyik legnagyobb férfisztárjává és szexszimbólumává vált. Nemcsak külsejével hódított, hanem egyre komolyabb szerepeket is kapott. Az 1958-as The Defiant Ones című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. Játszott a Houdini, az Operation Petticoat és Stanley Kubrick monumentális Spartacus című filmjében is. A legtöbben azonban valószínűleg Billy Wilder 1959-es Van, aki forrón szereti című vígjátékából emlékeznek rá, amelyben Jack Lemmon és Marilyn Monroe oldalán szerepelt.
A Van, aki forrón szereti Curtis pályafutásának egyik meghatározó filmje lett. Ő és Jack Lemmon két zenészt alakítottak, akik egy gengsztergyilkosság szemtanúivá válnak, ezért nőnek öltözve próbálnak elrejtőzni egy női zenekarban. Curtis egyik figurája közben Marilyn Monroe karakterét is megpróbálja meghódítani. A film mára a filmtörténet egyik legismertebb vígjátékává vált, és Curtis nevét végleg beírta Hollywood történetébe.
Magánélete legalább olyan mozgalmas volt, mint filmes karrierje. Hatszor házasodott meg. Első felesége Janet Leigh, a Psycho későbbi sztárja volt, akivel 1951-ben kötött házasságot. Két lányuk született, Kelly Curtis és Jamie Lee Curtis, utóbbi később maga is Oscar-díjas hollywoodi sztárrá vált. Tony Curtisnek összesen hat gyermeke született. Egyik fia, Nicholas 1994-ben, mindössze 23 évesen heroin-túladagolás következtében meghalt, ami Curtis életének egyik legsúlyosabb személyes tragédiája volt.
Érdekesség, hogy az idősödő filmsztár egyre komolyabban foglalkozott a festészettel is. Amikor filmes karrierje már kevésbé volt intenzív, a képzőművészet fontos részévé vált az életének, festményeit pedig kiállításokon is bemutatták. Íróként szintén kipróbálta magát, és önéletrajzi műveiben meglehetősen nyíltan beszélt Hollywoodról, kapcsolatairól és saját életének nehézségeiről.
Magyarország különleges helyet foglalt el Curtis életében. Többször ellátogatott az országba, és felkereste Mátészalkát is, amelyhez családja kötődött. A Magyar Nemzeti Levéltár adatai szerint már 1985-ben Magyarországra látogatott, 1988-ban pedig ismét itt járt; később, 1996-ban a magyar kormány meghívására részt vett a Magyar Filmesek Első Világtalálkozóján. Egy Magyarországot népszerűsítő reklámfilmben is szerepelt.
Curtis magyar-zsidó örökségét tettekkel is igyekezett megőrizni. 1987-ben létrehozta az Emanuel Alapítványt, amely a magyarországi holokauszt áldozatainak emlékét ápolta. Az alapítvány a budapesti Dohány utcai zsinagógához kapcsolódó emlékhelyek létrehozását és helyreállítását is támogatta, köztük a Raoul Wallenberg Emlékparkot, ahol 1991-ben felavatták Varga Imre híres szomorúfűz-emlékművét.
Mátészalkán különösen nagy szeretettel fogadták. A helyi visszaemlékezések szerint látogatásakor még négylovas hintón is körbevitték, és állítólag a szatmári pálinkát, valamint a töltött káposztát is megkedvelte. Kapcsolata a várossal halála után sem szakadt meg: Mátészalka ma is büszkén őrzi Tony Curtis emlékét.
Tony Curtis 2010. szeptember 29-én, 85 éves korában hunyt el nevadai otthonában. Több mint száz filmes és televíziós szerepet hagyott maga után, de története magyar szemmel különösen érdekes. Egy szegény, magyarul beszélő bevándorlócsalád gyermekeként indult New Yorkból, majd a klasszikus Hollywood egyik legismertebb arcává vált. Sikerei ellenére élete végéig fontos maradt számára, honnan származott a családja – így Tony Curtis történetének egyik szála Hollywoodból mindig visszavezetett Magyarországra.
