Egy új régészeti kutatás szerint a kannibalizmus nem egyetlen korszakhoz vagy eseményhez kötődő jelenség volt az őskori Európában, hanem évezredeken keresztül, különböző időszakokban és eltérő okokból is előfordult. A kutatók három dél-spanyolországi barlangban – Malalmuerzóban, Carigüelában és Majolicában – talált emberi maradványokat vizsgáltak újra modern módszerekkel. Közel ezer csontot elemeztek, és több esetben olyan nyomokat találtak rajtuk, amelyek arra utalnak, hogy az emberi testeket szándékosan feldarabolták és elfogyasztották.
A szakemberek mikroszkóp alatt vágás-, törés-, ütés- és fognyomokat kerestek, valamint azt is vizsgálták, hogy a sérülések még friss csontokon keletkeztek-e. A leleteken többek között darabolásra, főzésre és harapásra utaló jeleket azonosítottak. A kutatás egyik legfontosabb eredménye azonban az, hogy a kannibalizmus hátterében nem minden esetben ugyanaz az ok állhatott – írja a The Independent..
A Malalmuerzo-barlang maradványai különösen sötét történetről árulkodnak. A kutatók szerint az időszámításunk előtt körülbelül 5000-ben történt erőszakos esemény során egy egész közösséget vagy annak jelentős részét megölhették, majd az áldozatok testét elfogyaszthatták. A maradványok között különböző életkorú emberek csontjai is megtalálhatók, a törések pedig erőszakos halálra utalnak.
A Carigüela-barlangban több, egymástól időben elkülönülő kannibalizmusra utaló esemény nyomait fedezték fel. Itt két emberi koponya is előkerült, amelyeket szándékosan úgy alakítottak át, hogy azokból edényszerű „koponyakelyheket” készítsenek. A Majolica-barlangban ugyanakkor más kép rajzolódott ki: az ott talált maradványokon megfigyelt kannibalizmus nem kapcsolódott egyértelműen erőszakhoz, ezért a kutatók szerint rituális vagy temetkezési szokások is állhattak a háttérben. A legfiatalabb ilyen nyomok körülbelül időszámításunk előtt 3800-ból származnak.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ebből nem következik, hogy a neolitikumban élő európai közösségek rendszeresen fogyasztottak volna emberhúst. A kannibalizmus időszakosan, bizonyos területeken és meghatározott történelmi helyzetekben jelent meg. A bizonyítékok alapján különösen három időszakban lehetett gyakoribb: az időszámításunk előtti 6. évezred végén, az 5. évezred közepén, valamint a 3. évezred végén.
A tudósok szerint az egyes esetek hátterében fegyveres konfliktusok, közösségek közötti erőszak, rituális szokások vagy a halottakkal kapcsolatos sajátos hagyományok egyaránt állhattak. A felfedezés ezért nemcsak a kannibalizmusról árul el többet, hanem arról is, hogyan változott az őskori európai közösségek viszonya a halálhoz, az erőszakhoz és az emberi maradványokhoz.
