Lüszimakhosz Nagy Sándor egyik legbátrabb testőreként kezdte pályafutását, majd a makedón uralkodó halála után a hellenisztikus világ egyik leghatalmasabb királyává emelkedett. Az ókori történetírók egyszerre emlékeztek rá kivételesen bátor harcosként és kemény, időnként zsarnoki uralkodóként. A pellai származású Lüszimakhosz Nagy Sándor úgynevezett szomatophülaxai, vagyis királyi testőrei közé tartozott, amely rendkívül magas rangnak számított, és közvetlen közelséget biztosított az uralkodóhoz az ázsiai hadjáratok idején – írta a Greek Reporter.
Bátorságáról több legenda is fennmaradt. A legismertebb történet szerint Nagy Sándor egyszer haragra gerjedt ellene, és egy oroszlánnal záratta össze. Lüszimakhosz azonban puszta erejével legyőzte az állatot, ami után Sándor állítólag még nagyobb tisztelettel tekintett rá. A történet valóságtartalma vitatott, más források szerint az oroszlánnal egy vadászat során küzdött meg. Plutarkhosz arról is beszámolt, hogy Lüszimakhosz később büszkén mutogatta az oroszlán karmainak nyomait a testén.
Nagy Sándor Kr. e. 323-ban bekövetkezett halála után hatalmas birodalmát hadvezérei, az úgynevezett diadokhoszok osztották fel egymás között. Lüszimakhosz Trákiát kapta, ahol először a helyi uralkodókkal kellett megküzdenie hatalma megszilárdításáért. Kr. e. 306–305 körül ő is felvette a királyi címet, majd saját várost alapított Lüszimakheia néven. Hatalmának egyik csúcspontját az ipszoszi csata jelentette, amikor Szeleukosszal, Kasszandrosszal és Ptolemaiosszal szövetségben legyőzte Antigonosz Monophthalmoszt. A győzelem után Kis-Ázsia nyugati részének jelentős területei kerültek az uralma alá, és Lüszimakhosz a hellenisztikus világ egyik legerősebb uralkodójává vált.
Hatalmának kiépítésében a házasságoknak is komoly szerep jutott. Első jelentős felesége Nikaia, Antipatrosz makedón régens lánya volt, akitől több gyermeke, köztük későbbi örököse, Agathoklész született. Később Amasztrisszal, a perzsa királyi származású és politikailag is jelentős asszonnyal kötött házasságot. Végül elvált tőle, hogy Kr. e. 300–299 körül feleségül vehesse II. Arszinoét, I. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó lányát. Ez a frigy tovább erősítette nemzetközi helyzetét, ugyanakkor végül saját dinasztiájának széthullásához is hozzájárult.
II. Arszinoé három fiút szült Lüszimakhosznak, és érdekében állt, hogy valamelyikük örökölje a trónt. Ez konfliktushoz vezetett Agathoklésszel, Lüszimakhosz első házasságából származó fiával és kijelölt örökösével. Az ókori források szerint Arszinoé összeesküdött ellene, mert attól tartott, hogy férje halála után Agathoklész veszélyt jelenthet saját gyermekeire. Lüszimakhosz végül megölette a fiát. A történészek óvatosan kezelik az esemény részleteit, de Agathoklész halála súlyos politikai következményekkel járt: a király több támogatója elfordult tőle, fia özvegye, Lüszandra pedig Szeleukoszhoz menekült.
A hajdani hős testőr uralkodásának utolsó éveit egyre inkább az erőszak és a hatalmi harcok jellemezték. Politikai ellenfelek kivégzése és saját fiának meggyilkolása miatt az ókori szerzők egy része már zsarnokként ábrázolta. Végül Kr. e. 281-ben, a korupedioni csatában került szembe egykori bajtársával, Szeleukosszal. Lüszimakhosz a csatatéren életét vesztette. Különös lezárása volt ez pályafutásának: az a férfi, aki Nagy Sándor oldalán testőrként indult, évtizedekkel később egy másik egykori sándori hadvezér ellen harcolva halt meg királyként.
Lüszimakhosz története jól példázza a Nagy Sándor halálát követő korszak könyörtelenségét. Katonai tehetsége, politikai számítása és dinasztikus házasságai hatalmas birodalomhoz segítették, ám ugyanezek a hatalmi törekvések végül saját családját és uralmának alapjait is szétzilálták.
