Európa történelmében egykor jóval több monarchia létezett, mint napjainkban, a 20. század politikai és társadalmi változásai azonban több uralkodóház végét is elhozták. Miközben Skandináviában, a Benelux államokban vagy Spanyolországban ma is működik monarchia, Dél-Európában Spanyolország maradt az egyetlen olyan nagyobb ország, amelynek élén király áll. Portugáliában, Olaszországban és Görögországban különböző történelmi események vezettek a királyság megszüntetéséhez – írja a News.de.
A három ország közül Portugália szakított először a monarchiával. A portugál királyság története egészen 1139-ig nyúlt vissza, az évszázadok során pedig különböző dinasztiák uralkodtak az országban. A 19. század közepétől a Szász–Coburg–Gothai-ház egyik ága adta Portugália uralkodóit. A monarchia sorsát végül az 1910-es forradalom pecsételte meg. Az utolsó portugál király, II. Mánuel elveszítette trónját és Angliába menekült. Ott élt egészen 1932-ben bekövetkezett haláláig, és mivel nem született gyermeke, közvetlen leszármazottat sem hagyott maga után.
A portugál királyi család rokoni kapcsolatai ugyanakkor máig megtalálhatók Európa uralkodóházaiban. A Szász–Coburg–Gothai-ház tagjai dinasztikus házasságokon keresztül többek között a belga és a brit királyi családdal is kapcsolatba kerültek. Így például III. Károly brit király és Fülöp belga király is távoli rokoni kapcsolatban áll Portugália egykori uralkodócsaládjával.
Olaszországban a monarchia jóval tovább fennmaradt. Az 1861-ben létrejött egységes Olaszország alkotmányos monarchia volt, amelynek élén a Savoyai-ház uralkodói álltak. A királyság túlélte az első világháborút, a második világháborút követően azonban az olaszoknak népszavazáson kellett dönteniük arról, hogy megtartják-e a monarchiát, vagy köztársaságot hoznak létre.
II. Umberto 1946. május 9-én került az olasz trónra, de uralkodása rendkívül rövidnek bizonyult. Az 1946 júniusában megtartott referendumon a választók több mint 54 százaléka a köztársaság mellett szavazott. II. Umberto így mindössze körülbelül negyven napig uralkodott, ezért a történelemben „májusi királyként” is ismertté vált. Június 18-án uralkodása hivatalosan is véget ért, ő pedig Portugáliába távozott. Élete végéig nem fogadta el az olasz köztársaság legitimitását. 1983-ban, Genfben hunyt el.
Görögországban még később, csak a 20. század második felében ért véget a monarchia. II. Konstantin 1964-ben, mindössze 23 évesen örökölte a trónt édesapjától, I. Pál királytól. Görögország ekkor politikailag rendkívül feszült időszakot élt át, és az uralkodó valamint a kormány közötti konfliktusok tovább nehezítették a helyzetet.
A katonai hatalomátvétel után Konstantin megpróbált ellenpuccsal visszaszerezni tényleges hatalmát, próbálkozása azonban kudarcba fulladt, ezért külföldre menekült. 1973. június 1-jén eltörölték a görög monarchiát, amit később népszavazás is megerősített. Ezzel Görögország lett az egyik legutolsó európai ország, amely megszüntette királyságát. II. Konstantin évtizedeken át száműzetésben élt, majd később visszatérhetett Görögországba. 2023 januárjában, 82 éves korában hunyt el.
A görög királyi család azonban szoros rokoni kapcsolatban maradt Európa ma is uralkodó dinasztiáival. II. Konstantin testvére Zsófia volt spanyol királyné, VI. Fülöp spanyol király édesanyja. A dán királyi családdal szintén rokoni kapcsolat alakult ki, és a brit uralkodóház történetében is erős görög szál található: III. Károly édesapja, Fülöp herceg görög és dán királyi hercegként született. Bár tehát Portugália, Olaszország és Görögország monarchiája politikai értelemben megszűnt, egykori uralkodócsaládjaik rokoni kapcsolatai révén továbbra is szorosan kötődnek Európa ma létező királyi házaihoz.
