A szúnyogsejtekben a chikungunya és a Zika vírusok felhalmozzák az RNS-t, de a transzlációs gátlás – a genetikai utasítások olvasásának lelassulása – miatt szinte semmilyen fehérjét nem termelnek. Ez megőrzi az energiát és a sejtosztódást, míg az emberi szövetekben ugyanezek a vírusok agresszíven elfoglalják a fehérjegyárakat és elpusztítják a sejtet.
A Pompeu Fabra Egyetem kutatói kimutatták, hogy azok a vírusfehérjék, amelyek behatolnak az emberi sejtmagba és átprogramozzák a vírus leolvasási mechanizmusát, a szúnyogok citoplazmájában maradnak, és nem befolyásolják a gazdaszervezet génjeit. Ezen ingerek nélkül a vírus kénytelen versenyezni a normál sejtfolyamatokkal, ami korlátozza a szaporodását. Ez az egyensúly lehetővé teszi, hogy a szúnyog élete végéig fertőzött maradjon és aktívan csípjen, míg emberben a fertőzés lázat és elváltozásokat okoz.
A szerzők stratégiai célt látnak ennek az egyensúlynak a megzavarásában: a vírus túl gyors replikációjára kényszeríteni, és elpusztítani a vektort, vagy blokkolni a fennmaradási képességét. Bár ezek az eredmények jelenleg a sejtvonalakon végzett laboratóriumi adatokra korlátozódnak, egy olyan gyengeségre utalnak, amelyet kihasználva csökkenthető az arbovírusok átvitele. Megállapították, hogy ez a gátlás két különböző víruscsaládban közös, ami egy szúnyogokkal való hosszú távú koevolúció révén kialakult evolúciós stratégiára utal.
