Az ókori Egyiptomban a mumifikálási folyamat nem annyira a test megőrzéséről szólt, mint inkább arról, hogy egy szobor örök és isteni képmására alakítsák át. Ennek eléréséhez a testet kristályos szódával szárították, eltávolítva a nedvességet, beleértve a szemeket is. Ennek eredményeként a szemek összezsugorodtak és a szemüregeikbe süllyedtek.
Nem voltak különösebb erőfeszítések a valódi szemek megőrzésére, mivel a cél nem egy ismerős emberi megjelenés újraalkotása volt, hanem egy szent tárgy – egy isten szimbólumának – megalkotása. Azonban néha kísérleteket tettek a szemüregek alakjának megőrzésére: például IV. Ramszesz fáraó múmiájában izzókat találtak. Később kőszemeket helyeztek a múmiákba, szobrok megjelenését utánozva.
Az ókori egyiptomiak számára a mumifikált testek inkább rituális tárgyak voltak, mint a halottak emlékművei.
