Több mint 200 ezer hordó radioaktív hulladékot dobtak az Atlanti-óceán északkeleti részébe a XX. század második felében. Évtizedekkel később a tudósok most közelről is megvizsgálták a tengerfenéken fekvő hordókat, és kiderült, hogy közülük néhány már olyan erősen korrodálódott, hogy tartalma a környező üledékbe szivárgott írja a GEEKSPIN.
A NODSSUM, vagyis a Nuclear Ocean Dump Site Survey Monitoring projekt keretében 2026. május 27. és június 28. között mintegy harminc kutató vett részt egy francia expedícióban. A tudósok a Nautile nevű személyzettel működő mélytengeri jármű segítségével húsz merülést hajtottak végre, több mint 4500 méteres mélységben. Évtizedek óta ez volt az első alkalom, hogy ilyen részletességgel, közvetlen közelről vizsgálták meg a radioaktív hulladékot tartalmazó hordókat.
A helyszíni mérések során a kutatók a háttérszintet meghaladó radionuklid-koncentrációkat észleltek. A hulladék jelenlétének legszembetűnőbb jeleit a kobalt–60 és a nióbium–94 jelentette. Cézium–137-et és amerícium–241-et is kimutattak, ezek eredetét azonban nehezebb egyértelműen meghatározni, mivel mindkét izotóp keletkezhet nukleáris fegyverkísérletek és nukleáris balesetek következtében is.
A kutatókat az is meglepte, hogy a hulladékhordók időközben egyes tengeri élőlények otthonává váltak. Tengeri rózsák és szivacsok telepedtek meg rajtuk, valamint rákok is élnek körülöttük. A tudósok szerint ennek az lehet az oka, hogy a puha iszappal borított tengerfenéken a hordók jelentik az egyetlen szilárd felületet, amelyen ezek az élőlények megtelepedhetnek.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy az ott élő szervezetek felszívnak-e valamilyen, a hulladékból származó anyagot. Ennek kiderítésére a kutatócsoport üledékből, vízből, tengeri élőlényekből és mikroorganizmusokból is mintákat vett a hordók közelében. Összehasonlításként a környező természetes sziklás élőhelyekről is gyűjtöttek kontrollmintákat.
A hordókban található hulladék alacsony aktivitásúnak bizonyult. Az anyagot betonnal vagy bitumennel keverték össze, majd fémhordókba zárták. A korabeli hulladékkezelési stratégia feltehetően arra épült, hogy a tartalom idővel fokozatosan kiszivárog, majd felhígul és szétszóródik az óceánban.
A tudósok szerint Franciaország önmagában több mint 46 ezer radioaktív hulladékot tartalmazó hordót dobott a tengerbe két, 1967-ben és 1969-ben végrehajtott művelet során. Ugyanezt a lerakóhelyet azonban más európai országok is használták, ezért a kutatók még vizsgálják, hogy az egyes hordók pontosan honnan származnak.
A terület részletes feltérképezését már az előző évben megkezdték. Az UlyX nevű robot 3355 különálló hordót azonosított, miközben 5000 liter vízmintát, 345 tengerfenéki üledékmintát, valamint 34 hal- és rákpéldányt gyűjtöttek. Ezek az adatok tették lehetővé, hogy a 2026-os merülések során a kutatók már célzottan azokra a hordókra összpontosítsanak, amelyeket különösen fontosnak tartottak megvizsgálni.
