A tudósok megállapították, hogy a krokodilok és közeli rokonaik – köztük az aligátorok, kajmánok és gaviálok – agya az elmúlt mintegy 100 millió év során szinte egyáltalán nem változott, annak ellenére, hogy ez idő alatt jelentős éghajlati és környezeti változásokat éltek túl. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy ezek a ragadozó hüllők már több tízmillió évvel ezelőtt rendkívül hatékony agyi felépítést alakítottak ki, amely annyira sikeresnek bizonyult, hogy az evolúció során nem volt szükség jelentős változtatásokra – áll a Journal of Anatomy című folyóiratban megjelent tanulmányban.
A Svéd Természettudományi Múzeum kutatói modern számítógépes tomográfiát alkalmaztak, hogy betekinthessenek a ma élő krokodilfélék és kihalt rokonaik koponyájának belsejébe. Összesen 43 fajt vizsgáltak, köztük az amerikai aligátort, a paraguayi kajmánt és a nílusi krokodilt, valamint több kihalt fajt. A CT-vizsgálatok segítségével olyan, a koponyán belül rejtőző struktúrákat is megfigyelhettek, amelyek kívülről nem láthatók.
A módszer a kihalt fajok rokonsági kapcsolatainak meghatározásában is segítséget nyújtott. Korábban ezt megnehezítette, hogy a rég eltűnt hüllők fosszilis koponyái gyakran nagyon hasonlítottak egymásra. A kutatók azonban a koponyán belüli agyüregben és az érzékszervekhez kapcsolódó struktúrákban olyan fontos eltéréseket találtak, amelyek alapján egymástól külsőleg szinte megkülönböztethetetlen fajokat is el tudtak különíteni.
A kihalt hüllők koponyájának belső felépítését a mai fajokéval összevetve azt is megvizsgálták, hogyan változott az agy és a belső fül alapvető formája az idők során. Az eredmények azt mutatták, hogy a krokodilok és közeli rokonaik agya nagyrészt változatlan maradt. A tanulmány egyik társszerzője, Paul Burke szerint a felfedezés segíthet megérteni, hogyan tudtak ezek a hüllők több mint 100 millió éven keresztül fennmaradni, miközben számos más, egykor velük együtt élő gerinces eltűnt a tömeges kihalások és más jelentős környezeti változások következtében.
