Steve Martin az amerikai szórakoztatóipar egyik legsokoldalúbb alakja: színész, komikus, forgatókönyvíró, író, drámaíró és komoly szinten jegyzett bendzsóművész is. Stephen Glenn Martin 1945. augusztus 14-én született a texasi Wacóban, így ma ünnepli 81. születésnapját. Gyermekkorának jelentős részét már Kaliforniában töltötte, miután családja előbb Inglewoodba, majd Garden Grove-ba költözött. Már tízévesen dolgozni kezdett Disneylandben: hétvégenként és az iskolai szünetekben útikönyveket árult a látogatóknak, később pedig a park bűvészboltjában dolgozott. Itt tanult meg számos bűvésztrükköt, emellett zsonglőrködött és kötéltrükköket gyakorolt. Tinédzserként kezdett bendzsózni is, ami akkor még egyszerű hobbinak tűnt, évtizedekkel később azonban második komoly karriert épített rá.
Martin eredetileg filozófiát tanult, és egy időben komolyan fontolgatta, hogy professzor lesz. A filozófia később a humorára is hatással volt: különösen az érdekelte, hogyan lehet a logikát úgy felépíteni, hogy aztán teljesen abszurd következtetésre jusson. Végül a színház és a szórakoztatóipar felé fordult, az egyetemet pedig diploma nélkül hagyta ott. 1967-ben bekerült a The Smothers Brothers Comedy Hour írói közé, és már 1969-ben Emmy-díjat kapott az írócsapat tagjaként. Ez azért is figyelemre méltó, mert ekkor még alig volt ismert előadó.
Az 1970-es években aztán stand-up komikusként robbant be. Martin humora szándékosan különbözött a korszak hagyományos stand-upjától. Fehér öltönyben, nyíllal a fején, bendzsóval a kezében jelent meg, furcsa mozgásokat végzett, abszurd történeteket mesélt, és gyakran magát a komédia működését figurázta ki. Visszatérő figurája volt a „wild and crazy guy”, vagyis a „vad és őrült fickó”. Olyan népszerűvé vált, hogy már nem egyszerű klubokban, hanem több tízezres közönség előtt lépett fel. Comedy albumai hatalmas sikert arattak: a Let’s Get Small és az A Wild and Crazy Guy egyaránt Grammy-díjat hozott neki. A King Tut című komikus dala pedig még sláger is lett.
A televízióban különösen fontos lett a kapcsolata a Saturday Night Live-val. Bár soha nem volt a műsor állandó szereplője, rengetegszer vezette azt, ezért sok néző tévesen az eredeti szereplőgárda tagjának gondolta. 1976-ban volt először házigazda, és az SNL egyik legfontosabb visszatérő vendégévé vált. Közben azonban egyre inkább a film érdekelte. Az 1979-es The Jerk főszerepével igazi filmsztár lett, ezt pedig hosszú sor siker követte.
A nyolcvanas és kilencvenes években Martin olyan filmekkel vált világszerte ismertté, mint a Halott férfi nem hord zakót, az Agyban nagy, a Három amigó, a Rémségek kicsiny boltja, a Roxanne, a Repülők, vonatok, automobilok, a Roxanne, majd később az Örömapa. Utóbbi különösen fontos lett pályafutásában: George Banksként egy olyan apát alakított, aki képtelen elfogadni, hogy felnőtt lánya férjhez megy. Martin komédiáinak egyik különlegessége éppen az lett, hogy a teljesen abszurd humor mellett meglepően érzelmes és emberi tudott lenni. Az Amerikai Filmakadémia is kiemeli, hogy pályája messze túlmutatott a komédián: drámai színészként, forgatókönyvíróként, regényíróként, drámaíróként és zenészként egyaránt jelentős munkákat hozott létre.
Az egyik legérdekesebb dolog Martinnal kapcsolatban, hogy pályája csúcsán egyszerűen abbahagyta a stand-upot. Az 1980-as évek elején, amikor óriási közönségeket vonzott, visszavonult ettől a műfajtól, mert úgy érezte, elérte vele azt, amit lehetett, és inkább filmezni akart. Évtizedeken keresztül nem tért vissza hagyományos stand-up előadásokkal. Később azonban Martin Shorttal közösen ismét színpadra állt. Kettejük barátsága és sajátos, egymást folyamatosan sértegető humora önálló produkcióvá nőtte ki magát.
Steve Martin és Martin Short kapcsolata egyébként Hollywood egyik legismertebb hosszú barátsága. Már az 1986-os Három amigó forgatásán együtt dolgoztak, később pedig rengeteg közös fellépésük volt. Barátságukra épül az Only Murders in the Building is, amelyben Selena Gomez mellett játszanak. A sorozat újabb generációval ismertette meg Martint, aki így több mint fél évszázaddal televíziós pályája kezdete után ismét egy rendkívül sikeres sorozat főszereplője lett.
Kevesebben tudják róla, hogy a bendzsó számára egyáltalán nem komikus kellék. Már középiskolásként megtanult játszani rajta, és elismert bluegrass zenész lett. Albumokat készített, turnézott a Steep Canyon Rangers együttessel, és Edie Brickell énekes-dalszerzővel is hosszú zenei együttműködésbe kezdett. A The Crow: New Songs for the 5-String Banjo című munkájáért Grammy-díjat nyert, később Brickellel közösen létrehozták a Broadwayn bemutatott Bright Star című musicalt is. Összesen öt Grammy-díjat szerzett, vagyis zenei pályafutása messze több egy híres színész mellékprojektjénél.
Martin emellett sikeres író. Írt regényeket, esszéket, színdarabokat és memoárt is. Az önéletrajzi Born Standing Up különösen érdekes, mert nem egyszerűen híressé válásának történetét meséli el, hanem részletesen bemutatja, hogyan építette fel éveken keresztül a stand-up műsorát. Martin műgyűjtőként is ismert, és komoly képzőművészeti gyűjteményt épített fel. Többek között Georgia O’Keeffe, Willem de Kooning, Roy Lichtenstein és Pablo Picasso művei is szerepeltek gyűjteményében, és a Los Angeles County Museum of Art kuratóriumában is részt vett.
Magánéletét ezzel szemben mindig igyekezett távol tartani a nyilvánosságtól. 1986-ban feleségül vette Victoria Tennant brit színésznőt, akivel az L.A. Story című filmben is együtt játszott. Házasságuk 1994-ben válással ért véget. Később Anne Stringfield íróval, a The New Yorker egykori munkatársával került kapcsolatba. 2007-ben házasodtak össze egy meglepetésszerű ceremónián, amelyre a vendégek úgy érkeztek, hogy nem feltétlenül tudták előre, esküvőn vesznek majd részt.
Magánéletének egyik legérdekesebb fordulata az apaság volt. Martin évtizedeken keresztül gyermektelen maradt, majd 67 éves korában lett először apa, amikor 2012-ben megszületett a lányuk. Gyermekét és feleségét következetesen óvja a nyilvánosságtól. Martin később arról beszélt, hogy számára kifejezetten jó volt ilyen későn apává válni, mert fiatalabb korában túlságosan a karrierjére koncentrált volna.
A magánéletéhez tartozik az apjával való nehéz kapcsolata is. Glenn Martin nem különösebben támogatta fia szórakoztatóipari ambícióit, és Steve Martin később sokat írt arról, milyen távolságtartó kapcsolat volt közöttük. Még akkor sem kapott tőle könnyen elismerést, amikor már országosan ismert sztár lett. Martin saját visszaemlékezéseiben ezt az egyik olyan gyermekkori tapasztalatként mutatta be, amely hosszú időn keresztül hatással volt rá.
Különös ellentmondás, hogy miközben Steve Martin az amerikai filmtörténet egyik legismertebb komikusa, verseny-Oscar-díjat soha nem kapott. A Filmakadémia azonban 2013-ban tiszteletbeli Oscar-díjjal ismerte el egész pályafutását, hangsúlyozva rendkívüli sokoldalúságát.
Steve Martin pályáját ezért nehéz egyszerűen színészi karrierként leírni. Disneylandben bűvészkedő tinédzserből televíziós író, majd Amerika egyik legnagyobb stand-up sztárja lett, ezt önként otthagyta a filmezésért, közben könyveket és színdarabokat írt, Grammy-díjas bendzsóssá vált, majd idősebb korában sikeres televíziós főszereplőként tért vissza. Ma, 2026. augusztus 14-én 81 éves, és az teszi igazán különlegessé a pályáját, hogy több mint hat évtized után sem egyetlen szereppel vagy műfajjal azonosítják.
